Az angyalok tisztása

                                                                             

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod : surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell.A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó ember vagy e? Azoktól félnek.De te látó- ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak.Amikor rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.De akkor a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet, és a békességet. Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan mosolyog.Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.   (Wass Albert)

Beszélő fák

                                                                         

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.A második fa is elmondta vágyát:- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam!A harmadik fa is beszélni kezdett:- Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni.Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta:- Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni.A második fánál is megszólalt egy favágó:- Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle.Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt:- Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom és anyagát elteszem.Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istálóba és megtöltötték szénával.
A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak.
A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták.Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istálóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi.Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt. Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt. A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni.Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került istenhez mert Jézus testét hordja magán.Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával.Mind a három fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk. Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek.

Angyali történet

                                                                       

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:-Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, miről beszélsz! - mondta.

Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.Az ember bólintott.Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.Az ember szégyenkezve bólintott.Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. - mondta az angyal.És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.Az ember újra bólintott, de már sírt.

Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan,mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket! Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!Elkezdhetünk hinni magunkban!

Hogyan teremtsünk?

                                                                           

A teremtés során figyeljük meg gyermekeinket, a csöppségeket, akik a földi létet tanulva mily önfeledten, mily könnyedén, mily örömmel tanulnak, nem ítélkeznek, nem ijedeznek, hanem csak tisztán hisznek, játszva teremtenek. Teremtsünk gyermekként!

Higgyünk magunkban, teremtő erőnkben, higgyünk abban, hogy csak a lelkünkkel kell őszintén akarnunk, s minden eljön hozzánk, aminek jönnie kell, mindent megtapasztalunk, amit terveztünk.

Utunk során megtapasztaljuk, hogy a lélekvilág segítői mellettünk vannak készen arra, hogy segítsenek. Ám csak akkor segíthetnek, ha kérjük erre őket. A szabad akarat bolygóján, a Földön, ma már senki, még a lélekvilág képviselői sem avatkozhatnak bele büntetlenül mások életébe. Így a szellemvilág képviselői is várakoznak türelmesen, míg hozzájuk nem fordulunk, a segítségüket, iránymutatásukat nem kérjük. Jó, ha ezt nem feledjük, s kérünk, s ők örömmel segítenek.

A mindennapi életünk során érdemes figyelembe venni a testünk jelzéseit. Az elménk az egónk szolgálatában áll, nem ismeri életcélunkat, nem tudja segíteni az utunkat. Az utunkon való haladást a lelkünk tudja támogatni, hisz ő ismeri azt. A lélek, a testünkön keresztül fejezi ki magát. Így nagyon lényeges, hogy lelkünk házát, a testünket elfogadjuk, szeressük, ápoljuk, egészségben tartsuk, s figyeljünk jelzéseire, hisz mind az elégedettséget, mind a bizonytalanságot hűen kifejezi. S ha a testünk a lelkünk bánatáról ad jelzéseket, kérdezzük meg tőle nyugodtan, hogy mi a baja, s ő készségesen felel. A testünkön keresztül könnyedén tudunk beszélgetni a lelkünkkel, s nyomon követhetjük haladásunkat.

Ahhoz tehát, hogy e kaotikusnak tűnő világból kiszakadva értelmet nyerjenek a dolgok, szép, tiszta rend, derű, nyugalom, biztonság vegyen bennünket körül, nincsen semmi másra szükségünk, csak magunkra lelnünk, s lassan felébrednünk. Ehhez pedig semmi más nem kell, csak feltámasztani szívünk szavára hallgatva a tiszta hitünket, s azzal létünkbe bőséget teremthetünk.

Napi útmutató:Csak van.

                                                                              

Természetesnek tűnhet azt kívánni, hogy bárcsak valami másként lenne; azt kívánni, hogy bárcsak más lenne az életed; hogy bárcsak egy hozzád közelálló személy megváltozna; hogy bárcsak a kormánynak más politikája lenne; hogy bárcsak béke lenne a Földön. De a legerőteljesebb „kívánság” az elfogadás és annak a tisztelete, Ami Van.

Az együttérzés nem egyenlő a sajnálattal. A teljes tisztelete és elfogadása az összes ember összes döntésének, önmagadat is beleértve. Ha az együttérzést választod, többé nem cipeled annak a terhét, hogy valamit meg kell változtass; többé nem vagy tiszteletlen a többiekkel szemben, azt gondolván, hogy te jobban tudod, hogy nekik mi a jó; és szabaddá válsz, hogy a legjobbat válaszd ÖNMAGAD számára.

Hunyd le a szemed......

Hunyd le a szemed éld az álmod,

Azzal sose törődj,mit mondanak mások.

Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,

Magadnak választod, amit választottál.

Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,

A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.

Találd meg a fényt a fekete éjben,

A boldogságot a boldogtalan létben.

A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,

Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.

Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,

Így lehet akár egy percből is örökkévalóság.

Napi útmutató:Mit választanál, ha tudnád, hogy minden tökéletes?

                                                                               

Az Univerzumot az Isteni Rend jellemzi- és a te életedet is. Nem követhetsz el hibát, nem választhatsz rosszul. Minden tapasztalat csak egy újabb lépés az utadon, egy újabb pillanata Isten Játékának a Földön.Amikor egy gyermek játszik, lehet, hogy a játékai háborúznak, építenek és lerombolnak, mégis a gyermek tapasztalata és kifejeződése tökéletes. Amikor meglátod az isteni tökéletességet az összes döntésedben és az összes pillanatban, igazán szabaddá válsz, hogy megteremthesd a világodat.