Azt látom, amit te is láthatnál, itt és most, de te a rosszul fókuszált figyelmed miatt nem figyelsz önmagadra. A te elméd csak dolgokkal, emberekkel és gondolatokkal foglalkozik, önmagaddal soha. Állítsd önmagadat a fókuszba, válj tudatossá saját létezésedre. Lásd, hogyan működsz, figyeld meg tetteid indítékait és következményeit. Tanulmányozd a börtönt, amit figyelmetlenséged miatt építettél önmagad köré. Annak megértésével, hogy ki nem vagy, jutsz el önmagad megismeréséhez. Az önmagad felé fordulás elutasításon, elvetésen keresztül vezet. Egy dolog biztos: a valóság nem képzelet szülte, nem az elme terméke. Még ha az 'én vagyok' érzése nem is folytonos, mégis hasznos iránytű; megmutatja, hogy hol kell keresni, de azt nem, hogy mit. Csak vizsgáld meg alaposan. Mihelyt meggyőződtél róla, hogy semmilyen más hitelt érdemlő dolgot nem tudsz önmagadról mondani, azon kívül, hogy ‟én vagyok‟, és hogy semmi olyan nincs, ami rámutathatna, hogy mi lehet az Éned, az ‟én vagyok‟ iránti szükségleted elmúlik – nem lesz többé szándékod szavakkal kifejezni, hogy mi vagy. Mindössze arra van szükség, hogy megszabadulj önmagad definiálásának hajlamától. Minden definíció a testedre vonatkozik csak, és annak megnyilvánulásaira. Amint a test kényszerképzete elmúlik, spontán módon, és erőfeszítés nélkül visszatérsz természetes állapotodba. Az egyetlen különbség közöttünk az, hogy én tudatában vagyok természetes állapotomnak, míg te a gondolataidba vagy merülve. Mint ahogy az arany ékszer sem értékesebb az aranypornál, hacsak az elme azzá teszi, ugyanúgy vagyunk mi azonosak a létben – csak megjelenésünkben különbözünk. Ezt csak kellő komolysággal, mindennapi és -órábani kereséssel, érdeklődéssel, kutatással, életünknek e felfedező munkának való átadásával fedezzük fel./ Sri Nisargadatta Maharaj/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése