...A fizikai életetek során energiára van szükségetek. Alapvetően minden cselekedetetek hátterében az áll, hogy valamilyen formában energiához jussatok. Ezt az energiát ki tudjátok facsarni azokból az anyagokból is, amelyeket megesztek, de a többi Létezőtől a többi élő érzelmeiből és gondolataiból nyerhető életerőre van inkább szükségetek, mivel ezeket az egótok sokkal könnyebben és univerzálisabban képes hasznosítani. Az egyéniség egy másik egyéniségtől csak úgy tud energiát szerezni, ha az valamilyen formában rá figyel. Hogy a többi embertől, állattól és növénytől ezt a figyelmet megszerezhessétek, még gyermekkorotokban különféle viselkedési formákat, trükköket, álcákat fejlesztettetek ki, amelyeket most már az Énetek részének hisztek. Észre sem veszitek, hogy a cselekedeteitek kilencvenkilenc százaléka az energiarablást szolgálja. Mindezt nem gonoszságból teszitek, hanem azért, mert a Tudatosság hiánya miatt nem tudjátok az Energiát a maga valójában felfogni. Ennek az állandó energiarablásnak köszönhető, hogy az emberek szembe helyezkednek egymással, mert úgymond egymás elől próbálják elszívni a levegőt.
Hogyan nyerjünk anélkül energiát, hogy az ne váljon más kárára?
Csak az egótok falai nélkül, a Tudatos-Befogadással és a Szépség befogadásával lesztek képesek arra, hogy ne mások rovására töltődjetek fel. (A Befogadást és a Szépség Befogadását a Könyvajánló menüpontban elolvashatod)
Ilyenkor az energiák kiapadhatatlan forrása tör felszínre bennetek, és minél többet akarnak tőletek harácsolni, annál több és több lesz nektek. Nos, ha egy másik élőlénnyel kapcsolatba kerültök, mindig megindul a kölcsönös energiacsere. Ez már a találkozás azon pillanatában elkezdődik, amikor a fizikai érzékeitekkel látszólag még nem is figyeltek egymásra, ám ilyenkor az aurátok - azaz ti, a finomabb rezgésű valóságrendszerekben - végigsimítják, feltérképezik egymást. Ha a két aura harmonizál, akkor szimpatikusak lesztek egymásnak, vagy szeretni fogjátok azt a bizonyos állatot, növényt, ételt vagy helyet. Mert hát mindennek, a legkisebb atomnak is megvan a maga energiája, ami vagy megfelel az egyéniségeteknek, vagy nem. De most maradjunk annál az esetnél, amikor egy emberrel kerültök kapcsolatba. A találkozáskor meginduló folyamat akkor működik tökéletesen, ha az ego akaratán túl játszódik, és mindenféle színészkedés, udvariaskodás, bájolgás nélkül tudjátok adni önmagatokat, majd ugyanilyen természetességgel tudjátok befogadni a másikat. A kapcsolat akkor az igazi, ha az együttlétetek alatt a partneretek is ezt az élményt éli át. Ilyenkor jól megértitek, kiegészítitek egymást: ha olyan tapasztalatokkal tudjátok gazdagítani a tudatotokat amelyre mind a kettőtöknek szüksége van, akkor kölcsönös energiacsere jön létre, amely akár évtizedes barátságokat, harmonikus együttléteket eredményezhet. Természetesen, ha az évek folyamán mindketten más irányba változtok, a Valóság más megnyilvánulásai iránt kezdtek érdeklődni, akkor már nem harmonizáltok egymással. Ha ilyenkor nem erőltetitek a kapcsolatot, hanem mindketten bejárjátok a magatok útját, olyan tapasztalatokat szerezhettek, amelyek hatására meglehet, hogy újra harmonizálni fogtok egymással, és az az idő, amelyet újra együtt töltötök majd el, mindkettőtöknek örömöt fog jelenteni.
Nos, valljuk meg őszintén, hogy ez az ideális eset elég ritka. Amikor két ember találkozik, általában az egyik félnek kevesebb energiája van, vagy olyan módszerrel töltődik fel, amely a másik energiájának elorozását jelenti. Ilyenkor a harácsoló fél úgy torzítja a kölcsönös áramlást, hogy a találkozás pillanatában nem ad a saját energiáiból, csak a lehető legtöbbet veszi el a másiktól. Ezt jól „megrágja”, amit használni tud, azt felemészti, majd a számára értéktelen maradékot visszalöki. Ennek a folyamatnak a fizikai síkon látható jele az unszimpátia, a tartózkodás, a közöny, a gyűlölködés, a veszekedés, a harag és a többi. S mivel a felnőtt emberek nagy része a stressz, a gátlások, a különféle fóbiák, az egyénisége és az egója korlátai miatt állandó energiahiányban szenved – vagy csak a másik életerejéből képes energiát szerezni -, szinte mindenki csak rabolni akar.
A megoldás első fázisában fel kell ismernetek azokat a trükköket, amelyekkel a többi élőtől energiát vesztek el, a második fázisban pedig meg kell szüntetnetek ezeket. Ám ami még szintén fontos, hogy emellett párhuzamosan sajátítsátok el a Szépség Befogadását, mert a másikból kifacsart energia elvesztéséét valahonnan pótolni kell. Ez azért nem lehetetlen feladat, mert az Energia nem hasonlítható a matériához: bármennyit vehetsz belőle, sosem fogy el. Amikor egy egyéniség ezt felismeri, abban a pillanatban nincs szüksége a többiek életerejére, mert az a folyamat, amellyel a többiek elvesznek tőle, neki energiát ad.
Azt a mechanizmust, amellyel energiát szerzünk az emberektől vagy az állatoktól, nos, azt meg tudom érteni. De hogyan nyerünk energiát, mondjuk, tárgyakból?
Az emberegyéniség a korlátai miatt leginkább úgy képes energiát nyerni, ha önmaga és a környezete figyelmét az egójára irányítja. A tárgyakkal, avagy a számotokra élettelen dolgokkal ezt úgy teszitek meg, hogy átalakítjátok őket: az agyagból korsót készítetek, a fából papírt.
Természetesen vannak olyan emberek, akiknek az egyénisége nem tud energiát nyerni az anyag megformálásából, de mivel az átalakításkor létrejövő energiára szükségük van, ezért ők összetörik, megváltoztatják a tárgyak jelenlegi határait. S mivel az efféle egyének kevesebb energiát kapnak a pusztításból, mint az alkotók a létrehozásból, ezért nekik sokkal többet kell rombolniuk, mint az alkotóknak teremteniük…
Azok az egyéniségek is ezzel a módszerrel nyernek életerőt, akik a többi élőlényt megalázzák, kínozzák, elnyomják. Számukra ez ugyanolyan fontos, mint számotokra az evés, mivel az ő egyéniségük csak ebben a formában képes megemészteni a környezetéből nyert energiát. S noha mindez gonoszságnak látszik, majd meglátjátok, hogy a kegyetlenség éppúgy része a ti jóságotoknak, mint mindennek a földön.
Tehát a tárgyakból ily módon nyertek energiát. Természetesen erre leginkább a fajtársaitokat használjátok, mivel egy másik embernek van olyan típusú energiája, amelyre nektek leginkább szükségetek van. Az életerő elorozása nem gonoszság, de állandó háborúskodáshoz, csatározásokhoz vezet: mások kárára próbáltok érvényesülni, mint az egymást alányomva menekülő fuldoklók.
Hogy ezt az állapotot megszüntethessétek, megismerhessétek önmagatokat és a Mindenséget, tudatossá kell tennetek azokat a trükköket, amelyekkel a leggyakrabban facsarjátok ki a környezeteteket. S noha a megértés kedvéért öt különböző irányvonallal ábrázolom az emberi módszereket, mindegyik, ismétlem: mindegyik energiaszívást használjátok. Azért lehet mégis felállítani ezeket a kategóriákat, mert egyes formákat gyakrabban használtok, úgymond jellemző rátok. Ezek általában a gyermekkorotokban alakultak ki, leginkább a szüleitek, nevelőitek, barátaitok hatására.
Mielőtt megbeszélnénk ezeket a típusokat, javasolnék valamit. Ne engedjétek meg az egótoknak, hogy bárkit is rossznak vagy aljasnak tartsatok azért, mert valamelyik módszert használja. Biztos, hogy ráismertek majd egy-két ismerősötökre. Amikor az ember megérti mások viselkedésének valódi okát, hajlamos fölényes legyintéssel, és egy „Te szegény, még csak itt tartsz!” felkiáltással lekezelni őket. Mindez nem baj, az embereknek át kell élniük mások lenézésének az érzését is, de mivel ti a valódi megismerést keresitek, ne essetek bele ebbe az egoista csapdába.
Nos, az első energiarabló embertípus a Mártír. Ők azok, akik önmaguk szenvedéseit a világba vetítve, a többiek sajnálkozásából merítenek energiát. Ha be tudjátok fogadni a Mártír típusú embereket, észrevehetitek, hogy szabályosan kéjelegnek a betegségeik, a szerencsétlenségeik ecsetelése közben, és ha ti nem sajnáljátok őket elég látványosan – azaz nem adtok elegendő energiát – érzéketlen tahónak titulálnak benneteket, és más „barátot”, más áldozatot keresnek. Megfigyelhetitek, hogy a Mártír aurája a sérelmei felhánytorgatása közben örvény módjára próbálja a hallgatósága energiáit magába szívni.
Ebbe a kategóriába sorolhatók mindazok, akik az önsajnálat, a hisztéria és az efféle érzelmi kitörésekkel keltik fel önmaguk iránt a figyelmet. Természetesen mindig találnak okot arra, hogy így viselkedjenek, ezért roppant nehéz, ha nem lehetetlen ezt a folyamatot megmagyarázni nekik. Ha elfogadtok egy baráti tanácsot, ne is nagyon próbálkozzatok vele, inkább önmagatokban keressétek meg a Mártír-módszer jeleit.
A Mártír energiaszívása általában akkor alakul ki, ha valakit erősebb, például Despota típusok vesznek körbe. Ahogy a nagyobb tölgyfa elveszi a kisebb elől a napfényt, úgy árnyékolja be a Despota típusú személyiség a nála gyengébbeket. Természetesen a Mártír akkor is kialakulhat, ha egy gyermek Mártír típusú családban nő fel, és akarva-akaratlan elsajátítja a viselkedési mintát.
A második típus a Despota. Ezek az emberek általában a terrorizálással, elnyomással nyernek energiát. Ha megnézel egyszer egy ilyen találkozást, láthatod, hogy a Despota aurája körülfogja, majd szabályosan maga alá gyűri a másik fél energiamezejét.
A Despota nem mindig nyilvánul meg a fizikai világban agresszorként, gyakran előfordul, hogy a légynek sem ártó, a ma született bárány pillantásával érzelmi-gondolati szinten gyűri maga alá áldozatát. Természetesen, mint minden, ez sem rossz, egyszerűen a Despota erre képes. Kialakulása általában a gyermekkorig vezethető vissza: ha a gyermeket olyan szülők vették körbe, akik maguk is Despoták voltak, akkor a kicsi önvédelemből azonosul velük, hogy a tőle elorozott energiát másoktól visszaszerezze. Ám mindez akkor is kialakulhat, ha a gyermek környezete az előbb emlegetett Mártírokból áll. Ilyenkor az ifjú azért válik elnyomóvá, mert más módon nem képes a környezete figyelmét – s ezáltal a energiáit – magára vonni. Tanítók, papok, vezető beosztású, illetve kis növésű, gátlásos emberek gyakori módszere ez.
A harmadik típus a Központ. Ezek az emberek az összes lehetséges módszert megragadják, hogy egy társaság figyelmének a központjába kerüljenek Ők azok, akik megpróbálják a lehető legszélsőségesebb egyéniséget létrehozni, és azt a lehető legharsányabban, legfeltűnőbben előadni. A legkirívóbb öltözködés, a legextrémebb hajviselet, a legdrágább ékszerek és a legnagyobb botrányt kavaró viselkedés jellemzi ezt a típust. Természetesen ide tartoznak a lehető legszerényebb, legszegényebb, legönmegtartóztatóbb életet hirdető emberek is.
Amikor a Központ típusú emberek egy társaságban eljátsszák a belépőjüket, az aurájuk hosszú csápok vagy hatalmas felhőgörgeteg módjára a lehető legnagyobbra tágul, és köteléket épít ki a jelenlévőkkel. Ezeken a energiaszálakon sokkal erőteljesebben szerezhetik meg a feléjük áradó figyelmet. Az így nyert energiával azonnal megerősítik, megvastagítják a társaságra kivetett hálót, hogy még többet harácsolhassanak.
A Központ típusok gyakran lesznek színészek, vallási vezetők, ünnepelt hősök, politikusok vagy sztárok. Nekik nagyon szükségük van erre az energiára, mert ez hozza ki belőlük a legtöbbet, így tudják kamatoztatni leginkább a képességeiket, így lehetnek leginkább önmaguk. Nem véletlen, hogy amikor egy hírességnek valamiért lehanyatlik a csillaga, gyakran értéktelen senkinek tartja magát, és üresnek, értelmetlennek érzi az életét. A Központ kialakulását nem könnyű meghatározni. Alapvetően mindenkiben benne van – végül is ez az ego alapja -, és egy bizonyos mértékig mindenki szereti alkalmazni.
A Központ típus általában azért specializálódik erre a módszerre, mert az egója túlzottan eluralkodott rajta, és mindenképpen ki akarja emelni a tömegből.
Eddig a pontig mindenkit más hatások vezethetnek el: egyesekbe belénevelték, hogy csak a sikerrel, a csillogással válhatnak valakivé, másokkal egy ilyen környezet látványa hitetheti el, hogy csak a hírnév fényében érdemes élni. Itt a lehetőségek maximálisan egyénfüggőek, de ha az Elvre ráéreztek, akkor e módszer legravaszabb megnyilvánulását is észrevehetitek.
A negyedik típus a Titokzatos. Ezek a emberek a Központ típus ellentétének látszanak, ám valójában ők is a lehető legnagyobb elismerésre vágynak. Csak míg a Központ típusúak természetüknek vagy a neveltetésüknek köszönhetően szívesen szerepelnek, a Titokzatos a különféle gátlások és negatív tapasztalatok miatt képtelen a magamutogatásra.
Titokzatosak azok, akik egy társaságban látványosan elkülönülnek, vagy ha elvegyülnek is, apróbb jelekkel éreztetik, hogy ők sokkal többek annál, mint ami most látszik belőlük, csak mindenféle misztikus, még titokzatosabb okok miatt nem mutathatják meg igaz valójukat. Klasszikus módszereik a jelentőségteljes hallgatások, a megfelelő pillanatban elejtett félmondatok, a sokatmondó pillantások és a saját dicsőítésük olyan formán, hogy addig csűrik-csavarják egy beszélgetés menetét, amíg más valaki meséli el egy kalandos tettüket. S amikor mindenki elismerően, érdeklődve feléjük fordul, sokat sejtető zárkózottsággal vonulnak el – természetesen csak olyan távolságra, hogy akinek felkeltették az érdeklődését, utolérhesse őket.
A Titokzatos emberekben általában rengeteg az energia, csak képtelenek azt maguktól előhívni, ezért van szükségük az érdeklődő figyelemre. De mivel a korlátaik miatt nyilvánosan nem akarják, nem merik elfogadni senki segítségét sem, ezért ezzel a módszerrel használják fel a többieket.
A Titokzatos aurája érdekes. Eleinte olyan, mint egy vastag falakkal körbevett nap, amely egy társaság vagy egy érdeklődő ember hatására kisebb-nagyobb sugarakat szór szerteszét. Akárcsak a Központok, ők is a lehető legnagyobb teret igyekeznek betölteni, ám miután sikeresen behálózták a környezetüket, a megfelelő pillanatban visszahúzódnak, és csak halvány fénycsíkokat, amolyan mézesmadzagot hagynak maguk után. Ezzel a trükkel felkeltik maguk iránt a figyelmet, de önmagukkal is el tudják hitetni, hogy őket nem érdekli senki és nincs szükségük senkire.
Ez az energiagyűjtő módszer általában akkor alakul ki, ha valaki alapvetően Központ típus, de a különféle gátlásai, gyermekkori fájdalmai megaláztatásai miatt bezáródott, és elhitette magával, hogy a magamutogatók, az ismert emberek nem is tudnak igazán, mert az igazi tudás nem kérkedik, nem hivalkodik. S noha ez valahol igaz is, az egónak igenis szüksége van a páváskodásra. Ha ezt megtagadjátok tőle, akkor becsap titeket, és a titokzatosság módszerével szerzi meg az elismerés energiáját.
S végül az ötödik típus a Kaméleon. Ez a módszer ritkán tölti ki maximálisan egy személyiség életét, mert a Kaméleon átéléséhez egy bizonyos fokig egótlannak kell lenni. Ugyanis a kaméleon egyénisége épp az egyénietlenségében rejlik. A Kaméleonok mindig azonosulnak a környezetük elvárásaival. Megérzik, hogy a körülöttük lévő emberek milyen reakciót, milyen embertípust látnának a legszívesebben, és könnyedén felveszik az elvárt formát. A valódi érzéseiket véleményüket szinte sosem mutatják vagy mondják ki, sőt az átváltozásuk egy szakaszában maguk sem tudnak róla, mert olyannyira azonosulnak az új figurával. Általában a szerepük felvételének az elején vagy a végén jutnak el odáig, hogy felvállalják önmagukat, és egy esetleges robbanással felszínre hozzák a véleményüket , valódi érzéseiket, gondolataikat.
Nos, ezek lettek volna azok a figyelemfelkeltő, energianyerő módszerek, amelyeket mindannyian használtok életetek folyamán. Ha figyelemmel kíséritek a cselekedeteiteket, biztos találkozni fogtok olyan trükkjeitekkel is, amelyek nem illenek bele egyik kategóriába sem, bár úgy vettem észre, hogy valahová az összes viselkedésminta besorolható. Újfent hangsúlyozom: ebben az energianyelős álarcosbálban semmi rossz nincs, ráadásul ezeket a módszereket általában nem tudatosan használjátok: a nevelés és a civilizáció hatására alakulnak ki, és észrevétlenül irányítanak titeket. Nehogy most vádló ujjal mutassatok arra, aki öntudatlanul így nyer energiát. Azért kell ezeket felfedeznetek az életetekben, hogy megoldhassátok, megváltoztathassátok őket. Ha ezt megteszitek, akkor ti és a környezetetek pontosan annyi energiát fogtok kapni, amennyire szükségetek van.
Első lépésben meg kell találnotok önmagatokban az előbb említett típusokat. Ezt csak a Tudatos-Befogadással tehetitek meg, mivel az emberi figyelmet és gondolatokat az ego befolyásolja. Ám a Befogadással tiszta képet kaphattok az energiaszívásotok mechanizmusáról. Ennek köszönhetően észre fogjátok venni, hogy a következő tetteiteket és szavaitokat valójában nem ti, hanem energiaharácsoló gépezetetek tenné. Ilyenkor ne tegyétek meg magát a cselekedetet, hanem a Szépség Befogadásával nézzétek a szituációt. Ebben az esetben éppúgy energiát nyertek, mintha a régi módszereteket használtok volna, csak épp nem a másiktól veszitek el.
Már csak azért is megéri az eredendő Energiából táplálkoznotok, mert a másik egyéniségtől elorozott energia mindig ártalmas rátok nézve. Valahogy úgy, mint a táplálkozás: noha az ételre a testeteknek szüksége van, minden falat munkára, energiavesztésre kényszeríti a szervezeteteket. S mivel százegységnyi energia beszerzése az emberi módszerekkel minimum kétszáz egységbe kerül, ezért fokozatosan felélitek a születésetekkor rendelkezésetekre álló tartalékaitokat. Voltaképp ezért öregedik és pusztul el fizikai testetek.
