A fény útja.
Elhagytam az OTTHONT, hogy új Hazám legyen,Gyermekként születtem a Földre-gondolván lehetőségem itt is végtelen.Próbáltam így is, próbáltam úgy is…sosem volt jó senkinek.S a próbálkozások sikertelensége Lelkembe száz sebet égetett.Megtettem mindent, mi tőlem telhetett.Kétségbe estem s elfelejtettem igaz küldetésemet.SZERETNI születtem-e sötét világba, FÉNYT gyújtani a sötétségbe.Hogy senki ne legyen árva.Azért jöttem, hogy felismerjelek, hogy EGYÜTT lépjünk tovább, hogy te és én, mi ketten-EGYÜTT megéljünk sok-sok csodát.Hálás vagyok érte, hogy megismertelek, hisz benned, veled, megélhetem IGAZ LÉNYEMET.Vegyük körbe szeretetünkkel az egész világot, és a sötétségben gyújtsunk együtt lángot.Lángba borul a világ, a FÉNY szétárad.Új hazát építhetünk, ahol senki nem lázad!Boldog lehet az ember, szeretetben élhet, megélhet, megtapasztalhat száz és száz lehetőséget.Így fejlődünk együtt, kéz a kézben járunk, s tudjuk mind egy helyről jöttünk, egy felé tartunk.Fogd hát meg a kezem és induljunk el végre, hogy mielőbb FÉNYT gyújtsunk, mindannyiunk örömére.Legyen mostantól a FÖLD az igazi Otthonunk, s amikor kell, jó szívvel búcsúzzunk.Ne legyen addig fájdalom és bánat, hogy ezért a tapasztalásért el kellett hagyjuk igaz hazánkat. (Váradi Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése