A gondolat mint öntevékeny lény
Ha az energia nem veszhet el, akkor minden gondolatnak, melyet gondoltak, "valahol" meg kell maradnia vagy lennie. Mi történik tehát a pozitív és a negatív gondolatokkal?
Minden gondolatnak ill. gondolatkomplexumnak - mivel energia - meghatározott formája van. Látnoki képességgel rendelkező emberek láthatják ezeket a gondolatformákat. Ezek öntevékeny lények, melyek magukban hordozzák rendeltetési helyüket. Ha pl. egy bizonyos embertársunkra szeretettel gondolunk, akkor az általunk létrehozott szeretet-energiamező elindul ennek az embernek az irányában. Hiszen rendeltetése a megbízatás: ehhez az emberhez szeretet-energiát juttatni.
Ennélfogva a szeretetnek ez a gondolatmezője teljes biztonsággal megtalálja a helyes átvevőt.Emellett független attól, hogy az átvevő ismeri-e ezeket a gondolatokat vagy sem, és hogy hol tartózkodik - a gondolatenergiák nincsenek térhez és időhöz kötve, és mindig elérik céljukat. Ezek a pozitív energiák aztán az átvevőre felvevőkészségének arányában tudnak hatni építően, élénkítően. Ha az átvevő nem tudja rögtön ezt a pozitív energiát felvenni, mivel abban az időpontban negatív beállítottságú, akkor a pozitív energiák aurájában, a lélek kisugárzásában maradnak mindaddig, amíg le nem hívja őket azáltal, hogy pozitívan gondolkodik.
Ha negatívan gondolunk egy embertársunkra, akkor negatív energiamezőt építünk fel pl. azáltal, hogy a gyűlölet vagy az irigység gondolatait bocsátjuk ki. Ezek a gondolatok szintén eljutnak ehhez az emberhez - hiszen öntevékeny lények -, és megpróbálják őt befolyásolni.
Amennyiben az átvevő hasonlóan gondolkodik, rezonancia jön létre, a közös energiakomplexum rezgésbe jön, és a negatív gondolatok felerősödnek benne. Ezáltal szabályos gondolatfelhők képződhetnek, az ember úgymond "felhőkbe burkolta magát". Ez azt jelenti, hogy a másikat már nem úgy látja, amilyen az valójában, a jót már nem tudja felebarátjában felismerni. Ennek következménye veszekedés, sőt harc is lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése