Kryon a tudatosságról.

                                                                               

A tudatosságot kifejező másik szó a megvilágosodottság. A tudatból erő fakad. A tudat működteti a Kozmikus Szövedéket, a Világegyetem energiáját. Tudtátok ezt? Figyeljétek meg a tudat energiáját.

Az ÉN VAGYOK jelenlét, a Szent Létezés benned élő Fejlett Tudata az, amely lehetővé teszi ennek a kapcsolatnak a létrejöttét. Ez az a társkapcsolat, amelyről beszéltünk már. Ez a belső Isteni Szikrád. Az ÉN VAGYOK jelenlét fényét hordozod. Ez hát a tudatosság!

Van az öledben egy doboz, amelyet korábban átadtunk neked. Igen, ez egy képletes doboz, van, aki mégis érzékeli a rezgését. Ott van egy ideje az öledben, s talán már kezded is forrónak érezni a benne rejlő lehetőség miatt. Felfedem most, hogy mi is van abban a dobozban: a tudatossághoz hozzásegítő katalizátor, amely megkerülhetetlen ahhoz, hogy megtudhasd, ki vagy valójában. Ennek a sajátoddá kell válnia, ha bele akarsz kezdeni tudatszinted építésébe annak érdekében, hogy mindaz, amit ma itt fölsoroltunk, működjön számodra. Ez a doboz még zárva van.

A dobozban van valami, ami a te energiád jelét viseli magán. Ajándékként hoztuk el ma neked, ami a lényeged megnyilvánulásához vezető gyorsabb utat nyitja meg előtted. Lesznek, akik úgy állnak föl ma a helyükről, hogy nem értik a doboz lényegét, akik nem tartanak igényt a doboz tartalmára, akik nem is látják a dobozt. Mások viszont örömmel elfogadják. Aki szeretné kinyitni a dobozt, most megteheti, s közben elmondom, hogy mi árad ki belőle, mi áramlik át beléd: olyasvalami, aminek már szükségét látod egy ideje. Ez a tudatosság legnélkülözhetetlenebb katalizátora, az önbecsülés.Végre birtokodba veheted, és amikor felállsz, magasabbnak érezheted magad, mint valaha –mert ez az adomány már a tiéd, s a legbensőbb lényeged jelét viseli magán. És az önértékelésnek ez az átnyújtott csomagja végre lehetővé teszi, hogy megkaphasd mindazt, amire irányuló szándékodat kifejezted! Talán nem értetted, mi az a hiányzó elem, ami szükséges a spirituális történések bekövetkezéséhez életedben.Talán ezt mondtad a Szellemnek: „Véget akarok vetni az aggodalmaskodásnak. Meg akarom érteni a gyógyulás lényegét és működését. Útmutatásra van szükségem.” Mindennek kulcsa önnön értékességed tudata! Ez fog ugrásszerű lökést adni az összes többi dolognak, mert ez teszi lehetővé a tudatosság folyamatainak beindulását. Itt volt az ideje, ugye? Elérkezett az ideje, hogy ezt érezhesd.És most hadd mondjam el, mit is takar ez az önbecsülés: annak tudását, hogy a család része vagy. Az önbecsülés teszi lehetővé valamiféle módon, hogy érezhesd a még mindig folyó lábmosás által közvetített szeretetet. Az önértékesség tudata segít megértened és végre átérezned, hogy nem vagy egyedül. Védelemben részesülsz. Különleges energia vesz körül, amelyet a körülötted lévőkre árasztasz.

Semmi sem állhatja útját immár soha többé a belőled „kitörő” fénynek. Azt állítjuk tehát, hogy spirituális támogatottságod energiája, a fényed energiája, mely a Szövedékkel való kapcsolatodból táplálkozik, oly erős, hogy nincs szükséged többé pajzsokra. Te magad vagy a fény az általad elfoglalt térben és annak „beragyogott” környezetében: a családodban, a munkahelyeden, életed minden területén. Ez az újonnan létrehozott hatalmas, erőteljes önérték tudat erősíti fel az általad hordozott fényt olyan mértékűvé, hogy mostantól kezdve aktívan bocsátod ki magadból a szent energiát. Bárhová is menj, ez az energia bőségesen elegendő ahhoz, hogy „kitörjön” belőled, hogy kiáradjon belőled, hogy kiragyogjon belőled. És nem létezik olyan nemkívánatos energia, amely valaha is átjuthatna még rajta. A legsötétebb energiák között járhatsz, amit csak el tudsz képzelni, s közben mosoly ülhet arcodon és ünneplés folyhat szívedben, tudván tudva, hogy nem érhetnek el hozzád soha többé. Mert valódi értékeden becsülöd önmagad, ami annak a tudatosságnak a katalizátora, amely létrehozza az erőt a Szövedékhez való kapcsolódáshoz.Mindennek nagy része túl interdimenzionálisnak és furcsának hangozhat számodra, s talán úgy érzed, rébuszokban beszélünk. Sokan értitek már, hogy milyen útról is beszélünk, és sokan most kezditek el igazából megérteni, hogy miért döntöttetek ennek az üzenetnek a megismerése mellett!A most végbemenő gyógyulást ünnepli itt a családotok! Mert vannak olyanok a hallgatók és olvasók között, akik most jutottak el a teljes felismerésig. Ünnepeljük azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek az üzenetünket megértők életében be fogunk következni. Fogadjátok a család szerencsekívánatait! Ugye, hogy ideje volt már? Ezért hallgattad vagy olvastad szavainkat! Szeretnénk egy másik képet megjeleníteni előttetek, kedveseim, amely a dualitásotokkal kapcsolatos. Azokról a félelmekről szól, melyek „kikergetnek benneteket a világból”, azt sugallván, hogy ebből az egészből, amivel itt foglalkozunk, semmi sem igaz. Arról a tudatállapotról beszélek, amely az éjszaka közepén, rendszerint hajnali háromkor felriaszt azzal, hogy „na min is kezdjünk el aggodalmaskodni, de most íziben?”. Tehát átadok most nektek egy képet, egy látomást: Önbecsüléssel áthatva foglalsz helyet a vezetőülésben. Veled van a fény. És ott van nagyon is valóságos dualitásbeli részed, aki a félelmeket kelti – mert ő is hozzád tartozik annak az egyensúlynak a részeként, amelyhez beleegyezésedet adtad. De ez a részed most már a hátsó ülésen található! Itt az ideje, hogy a félelem vezetőből utassá váljék. Látod? Te vagy a vezető! Amikor legközelebb a félelem teljes erőbedobással és riasztóábrázatával felüti a fejét, nézz szembe vele, és mondd neki: „Üdvözöllek, régi barátom, ismerlek ám téged! Ideje, hogy a hátsó ülésre vonulj vissza, mert mostantól én vezetek. Ülj mögém, mert már soha többé nem vezethetsz félre engem, soha! – Ugyanis ezt teszi veled a félelem: félrevezet, iderángat-odataszít, csalódást okoz. padlóra küld, bánatba dönt, kiül az arcodra és megbetegít. – Félelem, ülj csak hátra! Ezentúl nem akarok semmi közös ügybe fogni veled!”

Tudod, miként valósíthatod meg ezt a látomást? Annak a segítségével, amit kivettél a dobozból. Ünnepeljük meg együtt, hogy átvetted a doboz tartalmát! Érezd az ÉN VAGYOK jelenlétet, amint beléd áramlik. Köszöntsd azokat a vezetőidet, akik megkezdhetik munkájukat melletted, mert oly nagy szeretet vesz most körül téged! Érezd a család ölelő karjait, mielőtt visszavonulunk, s összegyűjtjük az örömkönnyeinket felfogó edényeket, melyekben lábatokat megmostuk. Érezd a család érintését, miközben ezt mondjuk: „Ideje volt, hogy részt vegyél egy olyan összejövetelen, mint ez a mai.” Oly sok családtag van itt veled, akiket ismersz, akikkel eónokat töltöttél együtt. Mégis úgy kelsz föl talán a helyedről, hogy észre sem vetted a látogatásukat! Ilyen a dualitás. Ezért szeretünk oly nagyon. Micsoda feladatot vállaltál magadra! Micsoda próbatételt választottál!

Elmondom, mi mit választottunk: azt, hogy próbáitok végzése során szeretünk titeket. Minden egyes földi hónap elteltével könnyebben nyílik meg „a fátyol hasadéka”, és egyre gyakrabban nyílik meg, s egyre nagyobb lehetőségeknek enged utat. Ez a fajta átvitel, közvetítés, amilyet most hallotok és olvastok, egyre nagyobb ütemben fog fejlődni. Arra kérünk, hogy valahányszor sor kerül egy ilyen közvetítésre, keresd meg az igazolását annak, hogy valóságos eseményről van szó. Mi lehet a valóság igazolása? A szeretet, mely övezi – oly sűrűn, hogy érezheted a jelenlétét. Elérkezett visszavonulásunk ideje. Kedveseim, soha többé nem lesz pontosan még egy ilyen alkalom, mint ez a mai. A teremben lévő családtagok, és azok, akik olvasás közben meglátogattak és veled voltak – soha többé nem leszünk együtt ugyanígy. Természetesen lesznek más találkozások, más olvasási alkalmak, melyek sorában a mai találkozás igen becses és jelentőségteljes a család számára. Szeretnénk, ha átéreznétek és értenétek ennek a pillanatnak a különleges becsességét akkor is, amikor felálltok helyetekről és visszatértek munkátokhoz. Valóban kincset érő pillanat az, amelyben a Szellem eljöhet hozzátok, és a család megérinthet benneteket azért, mert kifejeztétek erre irányuló szándékotokat. Hogy mi az az érzés, amely átjár eközben? Az otthon érzése! Ismered jól ezt az energiát, melyet azonban csak az ilyen események idején érzékelsz, mikor körülvesz a család. Búcsúzunk hát, kedveseim, visszavonulunk az itt jelen lévő energiából. Amint más összejöveteleken is elmondtuk már, vannak köztetek, aki átvették személyre szóló ajándékukat: tudjuk, hogy a tanítás ideje alatt ki nyilvánította ki tiszta szándékát az üzenetek befogadására, ki figyelt ránk tudatosan és értette meg mondanivalónkat, és kinél következett be tudatváltás ez alatt a rövid együtt töltött idő alatt. Ezért van az, kedveseim, hogy a fátyol hasadékán át visszatérő entitások száma kevesebb lesz, mint ahányan ideérkeztünk. Azt állítjuk tehát, hogy lesznek, akik itt maradnak veletek – akiknek az itt maradásába beleegyeztetek. A vezetőcserék megtörténnek itt és most – az általatok látott színek igazolják

ezt. Azért került sor erre, mert szükségetek volt rá, kedveseim, és tudjátok, kikhez beszélek most. Ugye itt volt az ideje, hogy felismerd önmagad? Hosszú idő óta vártál már erre. Valóban megtörtént itt a család újraegyesülése? Igen, valóban, és a szeretet is valóságos, amely kiáradt rád – és valóságos az is, amit az elválás miatt érzünk, miközben visszavonulunk innen. Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy lesz idő, amikor újra találkozunk, kedveseim. Lesz idő! És fel fogsz ismerni a színeim alapján, s én is felismerlek téged a színeidről. Akkor így szólsz majd hozzám: „Üdvözöllek! Ugye milyen csodálatosak voltak azok az együtt töltött percek, mikor Ember voltam abban a mozgalmas évben, és te eljöttél emlékeztetni engem arra, hogy ki vagyok?” És akkor én azt kérdezem: „És ki vagy te?”

S te így válaszolsz: „VAGYOK aki VAGYOK!”

És akkor én örömmel köszöntelek majd Otthon téged.

Ez az igazság. (Kryon)