AZ EGO ÉS A FELSŐBBRENDŰ ÉN

                                                                         

„A mindent tudó Én soha sem született és meghalni sem fog. Az Én - okon és okozaton túl - örök és időtlen. Amikor a test meghal, az Én nem hal meg. Ha a gyilkos azt hiszi, hogy ölhet, és az áldozat azt hiszi, hogy őt meg lehet ölni, egyikük sem ismeri az igazságot. Az örök Én nem öl és soha meg nem ölhető." Upanishadok, i.e.800

- Minden élet forrása az isteni Fény, ami tudatában van saját létének. Az ezoterikus tanítás szerint mindez két szóban foglalható össze: ÉN VAGYOK.

Mindannyian a Fény gyermekei vagyunk, a Központi Forrásból született isteni szikrák. Az elsődleges forrásból kialakult másodlagos fényforrások vagyunk, és van egy másodlagos léttudatunk, azaz mindannyian tudatában vagyunk saját létünknek. Ebben nincs semmi különös, hiszen az Atya „képére és hasonlatosságára" teremtettünk. Ez a tudatos, másodlagos fényforrás az ego. Ez az embernek azon összetevője, ami így gondolkodik: Én létezem, és azt tehetek, amit akarok. - mondta tanítóm.

- Eddig rendben is volna - válaszoltam. - Én az Univerzum része vagyok. De mi módon kerülhetek én konfliktusba önmagammal?

- Ez a probléma csak akkor jelentkezik, ha az ego megszakítja a tudatos kapcsolatot a Központi Forrással, vagy Istennel. Minden problémádat, minden nehézségedet és minden szenvedésedet ennek köszönheted. Az egonak alárendelt gondolatokból és cselekedetekből származó hatalomvágy, önzés és félelem ráveszi az egyént, hogy testvérei ellen, tehát gyakorlatilag az egység ellen forduljon. Képzeld el magad, mint egy élő szervezetnek egyetlen parányi sejtjét. Mindaddig, amíg az egységes egész szolgálatában állsz, részed van mindazon lehetőségekben, amikkel az egységes egész rendelkezik. Abban a pillanatban, amint önző módon az egység ellen fordulsz, hatalmas erőket ébresztesz fel, amik mind ugyanabban az irányban hatnak: megpróbálnak rávenni, hogy visszatérj a kiegyensúlyozott „egész-ség" állapotába. Ugyanilyen belső harc dúl a te egod és a felsőbbrendű, isteni Éned között. Az olyan ego, ami teljesen megfeledkezett isteni eredetéről, a legváratlanabb pillanatban is szerezhet meglepetést.

Azt mesélik, egy tudós felfedezte, hogyan lehet önmagát úgy reprodukálnia, hogy lehetetlen legyen az eredetit megkülönböztetni a másolattól. (Még egy mese, gondoltam magamban... Habár, ha a klónozás tudományos eredményeire gondolunk... ki tudja?) Egy nap meghallotta, hogy a halál angyala őt keresi, ezért gyorsan készített egy tucat másolatot magáról. Az angyal össze is zavarodott, mert nem tudta, hogy az előtte lévő tizenhárom lényből melyik a tudós, ezért aztán ott is hagyta őket, és visszatért az égbe.

Azonban ismervén az emberi természetet, az angyal hamarosan kitalált egy okos módot a kiválasztásra. Azt mondta:

- Uram, ön egy zseni, hogy ennyire tökéletes másolatokat tudott készíteni önmagáról. Hanem én mégis felfedeztem egy kis hibát a munkájában. Csak egy ici-picit. A tudós azonnal talpra ugrott, és így kiáltott:

- Lehetetlen! Hol van a hiba?

- Pont itt - mondta az angyal, azzal/elkapta a tudóst a másolatok közül, és magával vitte. (A. De Mello: Szárnyalás)

Azon gondolkoztam, hogy ezek szerint az ego végső soron valami negatív dolog lehet, amitől legjobb lenne megszabadulni.

Kedves tanítóm, mintha gondolataimban olvasna, így folytatta:

- Azért az egot nem kell rossznak vagy negatívnak tekinteni, hiszen a fejlődés lehetetlen volna az ego nélkül.

- Nos, ha jól értem, akkor az ego az alacsonyabb rendű énem, ami elveszítette az Istennel való kapcsolatot, a felsőbbrendű Énem pedig ugyancsak az ego, de egy olyan ego, ami a Központi Forrás létének tudatára ébredt.

- Talán így is lehetne nézni, de a valóságban az úgy nevezett alacsonyabb rendű én a felsőbbrendű Én-nek csak egy kis része. Felsőbbrendű Éned egy isteni szikra, ami a szívedben van, és ez a szikra mindig tudatában van az egységnek.

Megpróbáltam elképzelni felsőbbrendű Énemet, mint egy magasabb szférához tartozó fényes szikrát, az egot pedig mint egy számítógép-terminált, ami rendelkezik bizonyos mértékű „saját" intelligenciával és szabad akarattal. Ugyanakkor azt is elképzeltem, hogy a felsőbbrendű Énem valami kábel-félén leengedi ezt a „terminált" az anyagi világ szférájába. Aztán arra gondoltam, hogy ez a terminál - mármint az ego - adott pillanatban megfeledkezik arról, hogy honnan kapja az ihletet és az energiát. Ha eredetileg mindannyian ugyanabból a tudatos Központi Forrásból származó „terminálok" vagyunk, de időnként megfeledkezünk róla, akkor szinte magától értetődő, hogy egy másik „terminál", azaz egy másik ember, sőt, akár egy állat ellen elkövetett cselekmény is belső konfliktust okozhat, és kiválthatja az egység válaszreakcióját.

- Kapcsolatba kerülhetek-e a felsőbbrendű Énemmel? Léteznek-e olyan emberek, akiknek ez sikerült?

- Igen. Sok olyan társunk van, aki már elérte a lelki fejlődésnek ezt a szintjét. A történelem folyamán a nagy mesterekben mindig megnyilvánult az Isteni Fény. Az isteni Erővel, Bölcsességgel és Szeretettel átitatott ember Istennek tulajdonított tulajdonságokkal rendelkezik. A görög mitológiában szereplő Heraklész (Herkules) Zeus, azaz Isten fiaként mutatott példát korabeli társainak arra nézve, hogy az emberben milyen hatalmas erő lakozik. A dél-amerikai indiánok között élt, és ma is istenként tisztelt Quetzalkoatl*-nak, aki nem követelt emberáldozatot, csodatételei miatt kellett elmenekülnie. Jézus pedig, akinek fejlettségi szintjéhez alig hasonlítható valaki, tisztán és világosan megmondta: amit ő cselekszik, az számunkra is elérhető lesz.

- Nyilvánvaló, mégis érdekes összefüggés van az ego és „Isten neve" között, - folytatta tanítóm kis szünet után. -Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?

Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok." Azután folytatta: „így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok." (Mózes II. könyve 3:13-14)

- Ilyen egyszerű lenne? „ÉN VAGYOK"? Mindössze ennyi?

- Te hogy fejeznéd ki a lehető legegyszerűbb módon, hogy létezel, és ennek tudatában vagy?

- Nem volt valami olyasmi, hogy Isten nevét négy betűvel, JHVH-val jelölték? - próbáltam összeszedni valamit minden bizonnyal hiányos ismereteim tárházából.

- Ezeket a betűket nem lehet kiejteni. Isten nevét nem is kellett kiejteni, hiszen abban a pillanatban, hogy kimondod: ÉN VAGYOK, már félre is értetted. Saját kis egodra gondolsz, és elfelejted, hogy tulajdonképpen az univerzális Atyá-

ról, vagy Istenről van szó, akinek csupán parányi része vagy, és aki nélkül léted lehetetlen volna. Az emberi szellemnek magasabb szintű tudatosságot kell elérnie ahhoz, hogy felismerje minden élet egységét. Akkor már minden gondolatával és minden cselekedetével az egységes egész szolgálatába áll. Úgy is lehet mondani, hogy az ember maga mögött hagyja az ego által irányított önző vágyakat, és aláveti magát a felsőbbrendű Én-nek. Ez a felsőbbrendű Én mindannyiunkban jelen van, és nem más, mint az isteni Fény, az isteni szikra, vagy - más szóval - Krisztus.

- Álljunk csak meg egy pillanatra - mondtam kissé zavarodottan. - Hogyhogy Krisztus? Hát Krisztus nem egy

ember volt?

- Jézus Krisztus valóságos személy, Neve tulajdonképpen két szóból áll. A köztudatban ez a két szó egyeden névvé olvad össze, de az ezoterikus tanítás határozott és lényeges különbséget tesz Jézus és Krisztus között. Krisztus az Univerzum első megnyilvánulása, maga a Fény, ami az isteni Bölcsesség, az isteni Szeretet és az isteni Erő hármas egysége. Ezt a megnyilvánulást gyakran „Fiú"-nak nevezik, ami szimbolikus név. Jézus, az ember, nem más, mint a Központi Forrásból elindult szikra, aki lelki fejlődésében rendkívül magas szintet ért el.

- Akkor hát Jézus ilyen értelemben a Fény gyermeke,

Isten gyermeke.

- Pontosan így van.

- De ha mindannyian ugyanabból a Központi Fényfor

rásból származunk, akkor mi is a Fény gyermekei, azaz

Isten gyermekei vagyunk!

- Jézus sem tanított mást.

„Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? " (János, 10:34; Utalás a Zsoltárok könyvére)

„De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak. Bár azt mondtam:

„Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind" (Zsoltárok könyve 82:5-6)

- Szóval Jézus szerint mindannyian istenek vagyunk. A különbség nyilván az, hogy mi még nem jutottunk olyan messzire a lelki fejlődés útján. De hát a legtöbb ember fel sem tételezi, hogy ez lehetséges!

- Jézus egészen mást mondott. Azt tanította, hogy mindaz, amit ő tesz, számunkra is elérhető.

„Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (János 13:15)

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek." (János 14:12)

„Nem nagyobb a tanítvány mesterénél. Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere." (Lukács, 6:40)

Jézus soha nem beszélt vagy tanított saját nevében. Másodlagos léttudata, vagy egoja, állandó kapcsolatban állt az Élet Forrásával, az isteni Fénnyel, vagy Krisztussal.

„Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van." (János, 14:10)

„Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz." (Máté, 23:8-11)

Tanítóm szavai nem váltottak ki bennem azonnali hatást, de idővel kezdtem más irányba gondolkodni.

Ha „ÉN

VAGYOK" egyenlő a szeretetteljes - tértől és időtől független - univerzális tudattal, és Krisztus a Szeretetben, Bölcsességben és Erőben megnyilvánult Fény, akkor

a bibliai tanítások mélyebb értelemmel is rendelkeznek, mint azt első látásra gondoltam.

Valahányszor Jézus azt mondta: „ÉN VAGYOK", mindig a tudatos Univerzális Forrásra, azaz Istenre utalt. Hiszen többször is mondotta: „Én és az Atya egy vagyunk." (János 10:30)

Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „ÉN VAGYOK1 a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (János, 8:12)

Ez a mondat is kezdett mélyebb értelmet nyerni. Az ezoterikus tanítás szerint a tudatos Központi Energiaforrás nem más, mint FÉNY, ami talán azt is érthetővé teszi, miért pont a fény az, ami a fizikai világ szférájában is annyi fejtörést okoz a tudósoknak.

Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK." (János, 8:58)

Nos, egy ilyen kijelentés után nem csodálom, hogy meg akarták ölni. „Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot." (János, 8:59)

Hogy is lehetett volna megmagyarázni 2000 évvel ezelőtt, hogy ez egy időn kívül létező világ, egy gondolati építmény, ahol az ÉN VAGYOK az elsődleges, a tér és az idő pedig nem önálló létező, hanem ennek függvénye? Hogy Jézus hogyan tűnt el előlük, és hogyan hagyta el a templomot? Nos, erről egy későbbi fejezetben részletesebben szólunk.

„ÉN VAGYOK az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam," (János, 14:6) Itt is kezdett derengeni valami. Hogyan is juthatnánk az Atyához másképpen, mint a szívünkben lévő isteni szikra, a „Krisztus" által? „Az én országom nem ebből a világból való." (János, 18:36)

Önmagában ez is nehezen értelmezhető. Ha viszont az Univerzum egymást átitató, különböző energiaszinten létező szférákból áll, akkor nagyon valószínű, hogy egy olyan fejlett lény, mint Jézus, nem a lehető legalacsonyabb és legdurvább szintet tartja igazi otthonának...

„Vílágosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben." (János 12:46)

„Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek." (János 15:4-5)

Eszembe jutott, hogyan is képzeltem el a felsőbbrendű Én és az ego - mint „terminál" - viszonyát...

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17:20-21)

Vajon nem arról szól ez a tanítás, hogy lassan mindannyiunknak fel kellene ismerni az univerzális élet egységét?

Ekkor eszembe jutott, hogy tanítóm említett bizonyos univerzális törvényeket. Többet szerettem volna tudni ezekről, így hát megkérdeztem:

- Említetted, hogy léteznek olyan univerzális törvények, amik vallástól és fajtól függetlenül mindenkire egyaránt érvényesek...

- Csak egy ilyen törvény van. A Szeretet Törvénye. Igaz, több formában nyilvánul meg...

(Balogh Béla – A végső valóság c. könyv II.rész)