A szeretet a teremtés forrása. Ez az a tudat, amely megformálja a teremtett univerzumokat, világokat és dimenziókat, amelyekben élünk. Ahogy dualisztikus tudatunkkal a másik világokba pillantunk, mindent hármasokban látunk, ahogy erről már volt szó. Az időt múltként, jelenként és jövőként szemléljük, a teret az x, y és z tengelyek mentén. Méreteket látunk a mikrokozmoszban, a mindennapi életben és a makrokozmoszban. Ezt a Valóság hármasságának fogjuk hívni.
A Valóság hármasságában mindent, az atomi részecskéktõl a nagy galaxisokig olyan erõk tartanak össze, amelyeknek különbözõ neveket adtunk, különbözõ, egymástól független erõkként szemlélve ezeket. Az atomokat elektromágneses erõk és magerõk tartja össze, amelyek látszólag különböznek a gravitációs erõtõl, ami a bolygókat a napokhoz, a napokat más napokhoz kapcsolja. De valóban különböznek ezek egymástól? Lehet, hogy az egyetlen köztük lévõ különbség abban rejlik, hogy melyik dimenzióban jelennek meg. A szeretet a tudat egy bizonyos rezgése, ami emberek esetében minden emberi kapcsolatot összetart. Szeretet nélkül a házasság csak üres kagylóhéj, és általában eltörik. Esetenként egy házasság csak a gyerekek érdekében marad fenn, de akkor is a szeretet, a gyerekek iránti szeretet tartja össze az emberpárt. A szereteten kívül más okai is lehetnek egy kapcsolat fenntartásának, de az sohasem olyan, mint az igaz szeretet. A szeretet minden más köteléknél erõsebb. Az emberek meghalni is képesek a szeretetért.
Hiszem, hogy az univerzumban minden a tudat tükörképe. Ahogy én tapasztaltam, minden energia tudatosság. Bármi is legyen a neve, akár elektromosságnak, akár mágnesességnek, akár elektromágneses mezõnek, hõnek, kinetikus erõnek, atomenergiának, gravitációnak vagy bárminek nevezik. Ebbõl pedig az következik, hogy az E=mc2 szerint az energia kapcsolatban áll az anyaggal - és a fény sebességének négyzetével, egy számmal. Tehát az anyag is tudat, csak kristályosodott formában. így nézve a világon minden tudat. És a tudat a fény, amely a külsõ világ anyagáról visszatükrözõdik, és létrehozza a teljes külsõ világot, lélegzetrõl lélegzetre. A belsõ tudat világa - az álmok, látomások, érzések, érzelmek, szexuális energia, kundalíni, és ahogy mi a külsõ világot értelmezzük - ez mind az anyag forrása, és ahogy ez az anyag elrendezõdik: E=mc2. És ebben az egyenletben a szeretet az összetartó erõ. A szeretet pontosan az a rezgés, amelyre az anyag reagál. Nagy a hatalmunk a teremtésre. Elfelejtettük már, de eljött az idõ a visszaemlékezésre.
Ezért kell szeretet az élõ Mer-Ka-Ba létrehozásához. Szeretet nélkül a Mer-Ka-Ba élettelen, és rövid idõn belül meghal. A szeretet az, amely képes a vizet borrá változtatni. A szeretet képes visszahozni valakit a halálból. A szeretet gyógyítja meg önmagunkat és másokat. A szeretet és csakis a szeretet gyógyítja meg a világot. Így tehát gyógyításról beszélni szeretet nélkül, igaztalan beszéd. Az orvostudományban csak bizonyos dolgok lehetségesek. Szeretettel azonban minden lehetséges. Szeretettel a gyógyíthatatlan betegség sem más, mint fény és a test atomjai újra tökéletesen egészségessé alakíthatók. A szeretet hiánya minden betegség forrása, mert a szeretet által lesz az anyagban káoszból rend, és a szeretet hiánya mindig káoszhoz vezet.
Gyógyulás csak akkor megy végbe, ha jelen van a szeretet. A nyolcvanas évek végén azt kutattuk, van-e valami, ami minden gyógyítóban közös. Sok gyógyítót láttunk, akik különféle módszerekkel dolgoztak. Szinte minden ismert gyógyítási módszert képviselt valaki. Jelen voltak kézrátétellel gyógyítók, pszichikusan operálók, reiki mesterek, pránával gyógyító orvosok, sámánok, boszorkányságot ûzõk, pszichikus gyógyítók és így tovább. Vizsgáltuk a testükbõl kiáramló energiákat, és azt találtuk, hogy mindannyiuknak majdnem egyforma szinusz-hullám rajzolatuk volt. Ugyanaz a minta, ami három magas, és egy alacsony hullámból állt ismétlõdõen, és e minta forrása az univerzális szívcsakra volt.
Geometriai szempontból nagyon érdekes volt ez, mert a légzõcsatorna hossza, a szívcsakra alatt és fölött pontosan egy férfi, és három nõi szakaszból állt. Ez volt az az aspektus, amely minden gyógyítónál egyezett, legalábbis mialatt gyógyítottak. A gyógyítás alatt a szívcsakrára fókuszáltak - ami az univerzális, feltétel nélküli szeretet elsõdleges csakrája!
E kutatás és más tapasztalataim alapján mára hiszem, hogy kicsi a jelentõsége annak, hogy egy gyógyító milyen módszert alkalmaz. A módszer csak egy rendszert biztosít a tudat számára a gyógyításhoz, de a valódi gyógyítás a szeretetbõl ered, amit a gyógyító a beteg felé áraszt. A gyógyító szeretete az, ami gyógyít, nem a tudása. Tehát gyógyításról beszélni szeretet nélkül, mindig az igazság eltorzítása. Emberek, falvak, vagy az egész bolygó meggyógyítása mind ugyanazt jelenti. Az egyetlen különbség a szeretet nagyságában áll.
Az elmének megvan az a képessége, hogy átalakítsa az anyagot. A szeretet hatalma azonban nem csak átformálni képes az anyagot, hanem könnyedén elõ is tudja állítani a semmibõl. Nem számít mi az, amit meg kell oldani, a szeretet mindig megtalálja az utat. Az igaz szeretetnek nincsenek korlátai.
Mi az a fátyol, amely eltakarja elõlünk ezt a nagy igazságot? Hitrendszerünk az, ami korlátoz bennünket. Amit igaznak hiszünk, az adja meg korlátainkat. Ha egy orvos azt állítja egy bizonyos betegségünkrõl, hogy az gyógyíthatatlan, és mi ezt el is hisszük, akkor nem tudjuk meggyógyítani magunkat. Belekövesedünk hiedelmeinkbe, és azok szerint élünk, még ha ez nagy fájdalmat és kényelmetlenséget jelent is életünk hátralevõ részére. Csak egy csoda, valami, ami sokkal hatalmasabb önmagunknál, képes feloldani egy megkövült hitrendszert. Tehát elménk az, ami megakadályozza a gyógyulást. Amíg tudatunk irányít a szívünk helyett, szinte mindig szenvedni fogunk.
Hadd meséljek el egy történetet egy hölgyrõl, aki gyõzedelmeskedett az elméje és a hitrendszere fölött. A neve Doris Davidson.
Doris gyermekbénulásban szenvedett, és mikor megismertem, már vagy 12 éve tolókocsihoz volt kötve. Az orvosa azt mondta neki, hogy soha többé nem lesz képes járni, és õ beletörõdött ebbe a „ténybe". A fiával élt, aki arra áldozta életét, hogy gondoskodjon róla. Egy napon kezébe került Katrina Raphaell könyve a gyógyító kristályokról. Nagyon izgatott lett, amikor azt olvasta, hogy mindenféle betegség gyógyítható. Katrina szavai évek óta elõször, ismét reményt adtak neki. Felhívta Katrinát, hogy tanácsot kérjen tõle, de valami miatt Katrina arra kérte, hogy nekem telefonáljon.
Amikor hívott, elmondtam, hogy elõbb engedélyt kell kérnem arra, hogy segíthessek neki, és hogy vissza fogom hívni. Beszéltem az angyalokkal, és minden csatorna megnyílt a gyógyításhoz. Azt mondták az angyalok, hogy semmit ne alkalmazzak a megszokott módszerek közül, egyedül csak a hölgy hitrendszerén kell dolgozni. Azt mondták, mihelyt igazán elhiszi, hogy lehetséges meggyógyulnia, önmagát fogja meggyógyítani. Visszahívtam, és nem tettünk mást, csak beszélgettünk. Hónapokon keresztül beszélgettünk egyszer egy héten, mindig úgy vezetve a fonalat, hogy képessé váljon hinni a gyógyulásban. Hónapokon keresztül semmi sem történt. Aztán egy napon felhívott, és a hangjából nyilvánvalóan érzõdött, hogy megváltozott. Elmondta milyen döntéseket hozott. Elõször is eldöntötte, hogy soha többet nem ül bele a tolókocsijába. El is adta, és megkérte orvosát, hogy lássa el speciális merevítõkkel, ami megtartja a csípõjét és a lábait. A lábai eldeformálódtak a sok éven át tartó üléstõl, és nagyon elgyengültek. Szüksége volt még egy négylábú járókeretre is, hogy ne essen el. Hónapokig ezekkel élt. Aztán egy napon úgy érezte, hogy most már elég erõsek a lábai, és hagyományos mankóra cserélte a járókeretet. Ez is mûködött, és Doris egyre biztosabb lett abban, hogy meg tudja gyógyítani önmagát.
Annyira megerõsödtek a lábai, hogy nem volt szükség többé a csípõ merevítõkre, és már csak olyan merevítõket használt, amelyek a térd ízületeket tartották meg a helyükön. Olyan jól tudott járni, és annyira visszatért az önbizalma, hogy megkérte a fiát hagyja õt, és élje a saját életét. Már képes volt külsõ segítség nélkül gondoskodni önmagáról.
Aztán eljött a nagy nap. Doris képes volt mankók nélkül járni, már csak a térd merevítõkre volt szüksége. Annyira izgatott volt, hogy alig tudott a telefonon beszélni. Néhány nappal késõbb jogosítványt is szerzett. Rögtön ezután eladta a házát, vett egy autót, és Új Mexikóba, Taos-ba utazott, ahol akkor éltem, és beiratkozott az egyik Élet Virága tanfolyamra. Segítség nélkül sétált be a terembe, olyan ragyogó mosollyal, hogy úgy tûnt mindjárt lebegni fog a föld felett. Teljesen megváltozott.
Kilenc hónappal késõbb az utcán sétáltam, és egyszer csak látom, hogy Doris fut velem szembe. A tanfolyam óta nem láttam. Katonának dolgozott, és egy idõre eltûnt. Körbefordult, hogy láthassam, már merevítõre sincs szüksége. Rám nézett, és azt mondta: „Drunvalo, teljesen meggyógyultam. 100 százalékosan. Olyan boldog vagyok! Szeretlek!" és eltáncolt. Elnéztem, ahogy távolodik az utcán, semmi jelét nem mutatva annak, hogy valaha gyermekbénulásban szenvedett, vagy tolókocsiban ült volna.
Öt-hat éven keresztül, minden karácsonyra lapot küldött nekem, hálája jeléül. Pedig én semmit sem tettem, saját magát gyógyította meg. Megértette a problémát, és szíve mélyén elhitte, hogy valóban képes meggyógyítani önmagát, így természetesen meg is tette.
Emlékezzünk a hölgyre, aki csak megérintette Jézus ruházatát, hogy meggyógyuljon, és akinek Jézus azt mondta, "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!"
Amit igaznak hiszünk, az szabja meg határainkat. Ha nem hiszünk a határokban, szabadok vagyunk."(Tudatossag.com)
