A tudatfeletti tudás megvalósításának módszere:Az emberiség története az emberi elme története. Az ember minden szerszáma, lakhelye és fegyvere; kényelmének és kényelmetlenségének valamennyi eszköze cselekvést szülő akaratából és tudásából jött létre; ám az ember számos tévedésen és a hibák korrigálásán keresztül vezető útja során mégis elkövet egy alapvető hibát, melyet a többség még nem küszöbölt ki. Anyagi környezetét tekinti a legfontosabb tényezőnek saját fejlődésében. Ez azért van így, mert az érzékek a külső világ felé nyílnak, s adataikat a környezetből gyűjtik össze. Az ember nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy saját létét vegye vizsgálat alá, vagy saját létezésére következtessen, az érzékeknél finomabb belső világ létezéséről nem is beszélve. Egyetlen dolog van, amit a szemek nem látnak: a szemeket. Az elme nincsen felkészítve arra, hogy az ént megismerje. Jóllehet a fentiek igazak a legtöbb emberi lényre, azért volt és van néhány finomabb érzékelő képességgel rendelkező elme, aki önmagára tekintett, s a valódi Én felfedezését életcéljává tette. Nem volna helyes azt mondani, hogy ezek az emberek fizikai szempontból mindig visszavonultak társadalmi és anyagi környezetüktől, vagy hogy megpróbáltak elmenekülni az elviselhetetlen fájdalmak elől, melyeket az emberi létezés állapota gyakran a testre és az elmére kényszerít. Az ősi India nagy risijei, az Ótestamentum prófétái, az antik Görögország látói mind családfenntartó életet vezettek. Ám lényüknek volt egy spirituális középpontja, melyet abból a békés fényességből nyertek, mely segített nekik egy másfajta emberi lét vízióját formába önteni.Felhasználhatjuk a fény segítségét, ha bizonyos dolgokra rá akarunk lelni, ám hol van a fény, mellyel a belső fény után kutathatunk? Hol találni a szemet, mellyel magát a szemet pillanthatjuk meg? A tudatosság azon állapotát, melyben az én tudomást szerez az énről, meditációnak nevezzük. A Szupertudatos Meditáció egy következetesen felépített, tudományos módszer, mely a tanítványt tudatosságának sűrűbb, durvább szintjéről a tudat legmagasabb és legfinomabb állapotába vezeti.Ez a módszer nem pusztán relaxációs technika, hanem egy olyan eljárás, mely rányitja a tanuló tudatát az élet egész filozófiájára. Az élőlények rendszerint csupán az elme három állapotának - az ébrenlétnek, az álomállapotnak és az alvásnak vannak tudatában. A Szupertudatos Meditáció segítségével azonban elérhetjük a turijának nevezett negyedik állapotot.A meditáció egy befelé vezető út, mely révén a tudat valamennyi szintjének a mélyére hatolhatunk, ahonnan a tudatosság különböző mértékben és fokozatban terjed tovább.A meditációt szószólói tudományként jellemzik, mégis tagadjuk a meditáció mellett felhozott érvek bizonyítására irányuló objektív megközelítés érvényességét. Ebben a tudományban maga a tudós a kísérleti nyúl, a megfigyelő a megfigyelt. A szem igyekszik felismerni saját pillantását, saját látóképességét, még akkor is, ha a látásnak semmiféle tárgya nincs jelen. Hadd világítsuk meg mindezt egy analógiával: a tűz lángja megvilágítja a közelében lévő tárgyakat, ám önmagában fénylik. A környező tárgyakra vetülő fény a láng fényének függvénye - nem a teljessége, csupán egyike a láng világítóképességét illető bizonyítékoknak, amely viszont a megvilágított tárgyaktól független. Tekintsük ezt a lángot az ember tudatos személyisége központjának; tudatossága nem függ azoktól a tárgyaktól, melyekről az elme és az érzékek tudomást szereznek. A helytelen nevelés miatt sajnos elfojtottuk magunkban ezt a tudatosságot. Amíg tudok a tárgyakról, tudom, hogy tudatos vagyok. Ha nem vagyok tudatában a tárgyaknak, nyilvánvalóan öntudatlan vagyok. Ez az elhibázott érvelés vezet bennünket oda, hogy folyamatos függőségben vagyunk környezetünktől és a helyzetektől, melyekre reagálunk, ahelyett, hogy a belső én fényessége révén függetlenül cselekednénk. Ez éppen olyan, mintha folyamatosan hanghullámokat küldenénk szét, mint a denevér, s csak ha a hullámok visszaverődtek hozzánk a tárgyakról, akkor mondjuk. „Mivel ez a hanghullám visszaverődött hozzám, minden bizonnyal létezem.” „Mivel látok, vagyok; mivel hallok, vagyok; mivel ízlelek, tapintok és szagolok, vagyok.” A meditáció szószólója azt mondja, „Vagyok, tehát gondolkodom, látok, hallok.”Nem létezik olyan módszer, mellyel az ember objektívan vizsgálhatna egy másik embert, egy másik személyes tudatot. Mert abban a pillanatban, hogy kísérletet tesz erre, a másik a vizsgálat tárgyává válik, az alany, előítélet mentes, minősítetlen lényegi természete pedig feledésbe merül.Tehát megismételjük, egyedül a tudatállapotok a bizonyítékai a tudatállapotok létezésének. Lehet, hogy a meditációs tudatállapotok egyes jelei és tünetei mérhetőek, ám az érzetüket lehetetlen egy bármilyen mércével felszerelt másik személy által megmérni. A tudatállapot maga nem kikövetkeztethető és szavakkal nem leírható. Nem annyira egy gondolat, hanem, sokkal inkább egy érzet. A tapasztalás mindig intuitív érzetként jelentkezik, mielőtt rátalál a racionális kategóriákra és a megfelelő fogalmakra, hogy önmagát kifejezze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése