Leállás.

                                                                           

Az emberek úgy gondolnak a meditációra, mint valami különleges elfoglaltságra, de nincs teljesen igazuk. A meditáció maga az egyszerűség. Tréfából olykor azt mondjuk: "Ne csak csinálj valamit, hanem üljél!" A meditáció azonban nem is csak az ülésről szól, hanem a leállásról és arról, hogy jelen vagyunk. Ez minden. Legtöbbször ide-oda rohangálunk,mindig teszünk valamit. Képes vagy megállni az életedben, akár csak egy pillanatra?Lehetne ez a pillanat most? Mi történne akkor?Kit ünő módszer arra, hogy leállítsunk minden cselekvést, ha egy pillanatra átváltunk"létezésmódba". Gondolj úgy magadra, mint az örök tanúra, mint aki idő tlen. Csak figyeld ezt a pillanatot anélkül, hogy megpróbálnád megváltoztatni.Mi történik? Mit érzel? Mit látsz? Mit hallasz?

A leállást az teszi különlegessé, hogy amint leállsz, ott vagy. A dolgok leegyszerűsödnek.

Kicsit olyan, mintha meghalnál, és a világ tovább folytatódna. Ha tényleg meghalnál,

minden felel ősséged és kötelezettséged azonnal köddé válna. Ami pedig megmaradna

belő lük, az valahogy elvégződne nélküled. Senki más nem veheti át a te egyedülálló szerepedet. Veled halna, vagy vége lenne, éppen úgy, mint mindenki más esetében, aki valaha meghalt. Tehát emiatt egyáltalán nem kell aggódnod.Ha néhány másodpercet arra szánsz, hogy "akaratból meghalj" az idő utáni hajsza számára, miközben még élsz, szabaddá teszed magad arra, hogy időd  legyen a jelenre. Ha most ily módon "meghalsz", valójában sokkal él őbbé válsz — most. Ilyen erőteljes a leállás. Szó sincs itt tétlenségre. Amikor pedig úgy döntesz, hogy elindulsz, az már egy másfajta indulás, mert leálltál. A leállás igazából elevenebbé, gazdagabbá és strukturáltabbá teszi a haladást. Segít abban, hogy rálássunk mindarra, amiért aggódunk, és amire alkalmatlannak érezzük magunkat. Útmutatást nyújt.

                                                          Próbáld ki!  : )

A nap folyamán időnként állj le, ülj le, és válj tudatossá a légzésedre. Végezheted öt percig vagy öt másodpercig. Merülj bele a jelen pillanat teljes elfogadásába, melybe az is beleszámít, hogyan érzed magad, és hogyan érzékeled, ami történik. Ezekben a pillanatokban egyáltalán ne próbálj megváltoztatni semmit, csak lélegezz, és engedd el.Lélegezz és engedd! Halj meg annak, hogy ebben a pillanatban bárminek máshogy kellene lennie; a tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy. Majd amikor készen állsz, mozdulj abba az irányba, amelyet a szíved kijelöl — éber figyelemmel és elszántan.(Jon Kabat-Zinn)