Ami kijön, jelzi azt, ami bent van.

                                                                             

Ami kijön, jelzi azt, ami bent van. Ha pedig valakiből a rossz jön ki, azt jelenti, hogy bizony a rossz volt benne. Arról árulkodik mindez, hogy mi minden épült fel a szívében, mi minden van benne. Ha valaki soha nem beszél rosszat a másikról, azt mutatja, hogy tiszta a szíve és nincs benne rossz. Ha egy ember valami rosszat követett el, ugyan miért próbáljam magamhoz vonzani, és a szívemben megtartani azt a rosszat, akár csak azzal, hogy rágondolok vagy visszaemlékszem rá? Ha még beszélek is róla, az azt jelenti, hogy én is magamban tároltam valamennyit belőle. Ám, ha magunkban tároljuk a rosszat, a szívünk nem tiszta. Mindez azt jelzi, hogy mit tartogatunk magunkban, tisztaságot vagy tisztátalanságot. Ha rosszat szólunk valakiről, azt jelenti, hogy először átültetjük az ő szívében található rosszat a mi szívünkbe, az ő elméjében található rosszat a mi elménkbe, majd hagyjuk ezt fává növekedni, és megtöbbszöröződve előbújni. (Maharishi)