Angyali üzenet.

                                                                             

A bölcsességet nem csak úgy kapod. Mi nem tudjuk azt neked megadni. Te tudod azt megszerezni azáltal, hogy végig járod azt az utat, melyet magadnak választottál. Ezt az utat senki sem tudja helyetted végigjárni és senki sem tud tőle megkímélni. Ne feledd azonban, hogy mindig van választásod, amikor útkereszteződéshez érsz. Hallgass a szívedre bármilyen nehéz is a döntés. A megszerzett tudásod gyakorlatba ültetéséből, az útközben elszenvedett fájdalmaidból, a felfedezett hibáidból és erősségeidből kovácsolódik benned a bölcsességed aranya. Ez lesz a Te egyedi mindenen átsegítő IGAZI TUDÁSOD!

Napi útmutató.

                                                                                 

Minden legyőzött akadály,minden elért siker nyomán,egyre jobban fogunk hinni az erőnkben,és egyre nagyobb esélyünk lesz a győzelemre.Erőnket a szellemi beállítottságunk határozza meg.Ha ez a beállítottság pozitív,és tartósan ugyanarra a megdönthetetlen célra fókuszál,magunkhoz fogjuk vonzani a láthatatlan birodalomból mindazokat a dolgokat,amelyekre titokban vágyunk!!!

A képzeletedben teremtsd meg a legnagyobb álmaidat.

  Az isteni képzelet a teremtés játszótere. Az a tér, amelyben eljátszhatsz a potenciálokkal, és kiválaszthatod, melyiket hozod be a valóságodba. Ez az a hely, ahol Te, a Teremtő valóban teremthetsz. Miért korlátoznád a képzeletedet? Miért ne álmodd meg a legnagyobb álmodat, a legrendkívülibbet,és a legörömtelibbet, amit aztán belélegezhetsz a létezésbe?

Elképzelni nem azonos a vizualizálással. Amikor vizualizálsz, akkor egy elmebeli folyamatban vagy, és dolgozol valamin. De a képzelgés folyamán, megadod magadnak a tapasztalatát, annak, amit elképzelsz, engeded magadban mozogni, mint egy délibábot. A képzeletedben biztonságban vagy, szabad vagy - és valósággá válik, ha megengeded, hogy azzá váljon.

Te vagy a legfontosabb!

                                                                       

Az egész Univerzumban a Lény, aki a leginkább megérdemli a szeretetedet az Te vagy. Amikor magadat választod a legfontosabbként, akkor az Életet választod. Amikor magadat szereted a legjobban, akkor nem öntelt vagy, hanem teljes vagy önmagadban. Ha a szíved telve van szeretettel, bizalommal, és békében vagy önmagaddal, csak ekkor oszthatod meg mindezt másokkal.

Azzal, hogy önmagadat választod a legfontosabbnak, megteremted a potenciálját mindenki számára a környezetedben annak, hogy ők is magukat szeressék legjobban. Ha minden ember szeretné magát mélyen, és feltétel nélkül, nem lenne többé értelme a mások irányításának, és minden konfliktus kioldódna a Földön.

Meg akarod adni magadnak a saját szeretetedet, bizalmadat, elfogadásodat, gyengédségedet és imádatodat?

Fogadd el.

                                                                                   

Amikor valamit eltolsz magadtól, elutasítod, amit érzel, vagy erővel próbálod rávenni magadat arra, hogy tégy valamit, az ellenkező potenciál örökké visszalök majd.Ha ellököd és elfojtod a dühöt és félelmet, amit érzel, nagyobb erővel tér majd vissza. Amikor az akaraterőddel próbálod magadat megváltoztatni, akkor az, amit épp meg akarsz változtatni még szilárdabbá válik. Ha próbálod a világot megváltoztatni, akkor visszalök téged és megpróbál majd téged megváltoztatni. Ehelyett engedd meg, hogy az érzéseid kitöltsenek téged. Érezd őket, ahelyett, hogy megtagadnád őket, félretolnád őket, vagy elhessegetnéd őket, mondván, hogy nincs is bennük logika. Ahelyett, hogy próbálnál valami mássá válni vagy valami másképp csinálni, add meg magadnak az elfogadást, amelyre oly kétségbeesetten vársz. Ahelyett hogy próbálnád megváltoztatni a világot, fogadj el mindent olyannak, amilyen. Tiszteld mindenkinek a döntését, ideértve önmagadat is. Ez a valódi Együttérzés. Amikor mindent elfogadsz olyannak, amilyen, többé semmi nem áll neked ellen.

Akármilyennek tűnök.....

                                                                               

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Álmodj boldogságot....

                                                                                       

Álmodj boldogot, álmodj szépet, Álmodj igazra váló meséket. Álmodj barátot, melletted állót, Álmodj hü társat, el sose válót. Álmodj magadnak igazi otthont, Álmodj bele, kivel megosztod. Álmodj táncot, mi magasba emel, Álmodj táncost, ki szívednek felel. Álmodj tüzet, lánggal égetőt, Álmodj csókkal perzselő szeretőt. Álmodj utakat, messzi világ"ot, Álmodj szívedben nyíló virágot. Álmodj szerelmet, tiszta vágyat, Álmodj, lesz, kivel megosszad ágyad. Álmodj szabadot, láncot megtörve, Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve. Álmodj hát jövőt, álmodj szépet, Álmodj igazzá váló meséket... "

Minden érted történik.

                                                                               

A tudatosodás útján elkerülhetetlenek a nehéz, zavaros időszakok. Ilyenkor sokszor helytelenül és furcsán viselkedhetsz. Bántod magad ezért és hatalmas elvárásokat támasztasz magaddal szemben. Azt gondolod, hogy neked már mindent értened és tudnod kellene. Megfeledkezel arról, hogy ahányszor elérkezel a megértés mélyebb rétegéhez, hatalmas fény árad hozzád. Ez a fény pedig rendeltetésszerűen megvilágítja a még benned lévő sötétséget. Az árnyékod a fényhez vonzódik, megmozdul és rémisztő fájdalmas érzések révén tudatja veled hogy létezik. Öleld magadhoz ezt a részedet és engedd meg neki, hogy megvilágosodjon. Ezáltal a tudatosságod kitágul és elmélyül. Légy türelmes és szelíd magadhoz és tudd, hogy kizárólag ez az út vezet a teljességhez.

Osho:Az ajtó

                                                                               

Minden kapcsolat a képzelet teremtménye, mert mindannyiszor, ha kilépsz önmagadból csupán a képzelet ajtaján lépsz át. Nincs más ajtó.A barát, az ellenség: mind a képzeleted teremtménye. Ha teljesen leállítod a képzeletedet, egyedül vagy, tökéletesen egyedül. Amint megérted, hogy az élet és minden kapcsolata a képzelet teremtménye, nem hadakozol többé az élet ellen, és a megértés segít gazdagabbá tenned a kapcsolataidat. Most, hogy már tudod, hogy a kapcsolatok a képzelet teremtményei, miért nem fordítasz még több képzeletet rájuk? Miért nem élvezed ki őket annyira, amennyire csak lehetséges? Ha a virág nem más, mint csupán a képzeleted teremtménye, miért nem teremtesz gyönyörű virágot? Miért elégedsz meg egy közönséges virággal? Engedd, hogy virágod smaragdokból és gyémántokból legyen.

Bármit teremt a képzeleted, engedd. A képzelet nem bűn, hanem képesség. Ahogyan átkelsz egy folyón, és hidat építesz a két part között, éppúgy működik a képzelet két ember között. A két létező kivetít egy hidat - nevezd szeretetnek, nevezd bizalomnak -, amely a képzelet teremtménye. A képzelet az egyetlen kreatív készség az emberi lényekben, ezért minden, ami kreatív, az a képzelet teremtménye. Élvezd, és tedd egyre csodálatosabbá és csodálatosabbá. Idővel el fogsz jutni egy pontra, ahol nem függsz többé a kapcsolatoktól. Megosztod, amid van. Ha van valamid, megosztod másokkal, de elégedett vagy úgy, ahogy vagy. Minden szeretet a képzelet teremtménye, de nem negatív értelemben, ahogyan ezt a kifejezést általában használni szokták. A képzelet isteni képesség.

A titok - a vonzás törvénye

                                                                                 

A vonzás törvénye

 

Az élet nagy titka a vonzás törvénye, melynek értelmében a hasonló a hasonlót vonzza, tehát amikor gondolkodunk, hasonló gondolatokat hívunk be elménkbe.

A gondolatok mágneses erővel és saját frekvenciával rendelkeznek. Ahogy elménk kibocsátja őket az univerzumba, mágnesként vonzzák magukhoz a hasonló rezgésszintű dolgokat. Minden visszatér tehát a forráshoz – vagyis Hozzád. Olyan vagy, mint egy emberi adótorony, aki a gondolatai által bizonyos frekvenciát bocsát ki. Ha változtatni akarsz az életeden, ezt a frekvenciát, vagyis a gondolatainkat kell áthangolnunk.

Jelenlegi gondolataink teremtik a jövőbeli életünket. Az elménket uraló elképzelések életünk valós képeiként köszönnek majd vissza. Gondolataink tehát dolgokká válnak.

 Rezgésszint beállítás

Semmi nem léphet be az életünkbe anélkül, hogy tartós gondolatainkkal elő ne hívnánk. Ha szeretnéd tudni, mire gondolsz, vizsgáld meg érzéseidet. Az érzelmek ugyanis hasznos eszközök a kezünkben, amelyek segítenek azonnal kideríteni, mi jár a fejünkben.Jó gondolatokkal a fejedben képtelenség rosszul érezni magadat, hiszen gondolataink határozzák meg rezgésszintünket. Ez utóbbiról érzéseink közvetlenül tájékoztatnak. Ha rossz a kedved, olyan frekvencián rezegsz, amely még több kellemetlenséget hív be az életedbe. Amikor azonban jól érzed magad, mágnesként vonzol magadhoz mindent, ami pozitív.Az olyan Titok-cselek, mint például a szép emlékek, a természet vagy a kedvenc zenéd, egy szempillantás alatt felderíthetik érzéseidet, és segíthetnek magasabb rezgésszintre emelkedni.A szeretet a világon a legmagasabb szintű rezgés. Minél nagyobb a szereteted, annál nagyobb erőket mozgatsz meg.

Készíts öntőmintát! Kérj!

Bármit elérhetsz, amit szeretnél - csak tudnod kell, hogyan formálj öntőmintát hozzá saját gondolataidból. Nincs álom, amely ne válhatna valóra, ha megtanulod használni a Benned dolgozó Teremtőerőt. A módszer mindenki számára ugyanaz. A lényeg, hogy megtanuld, hogyan használd a rendelkezésedre álló hatalmat. Hogy szabadon, a maga teljességében áramolhasson bennünk a Teremtőerő.A választás a tiéd, de nagyon pontosan kell tudnod, hogy mit szeretnél. Fogd fel úgy, hogy ez a te részed a munkában. Ha nem tisztázod a vágyaidat, a vonzás törvénye nem lesz képes teljesíteni azokat. Ha zilált, nem egyértelmű rezgéseket bocsátasz ki, csakis ezeknek megfelelő válaszokat kaphatsz. Gondold hát végig alaposan, mit akarsz. Most, hogy tudod, hogy bármit elérhetsz és megtehetsz, és nincsenek határok, mégis, mit szeretnél?

A kérésed a teremtő folyamat első lépése, úgyhogy mostantól próbálj meg rászokni! Ha döntés előtt állsz, és nem tudod, merre indulj, kérj!!!Nem szabad, hogy bármi is megállítson, kérj!Az első lépés, hogy tisztában légy vágyaiddal.

Higgy!

Hinned kell benne, hogy megkaptad, amit kértél. Sőt, tudnod kell, hogy minden, amit kérsz, abban a szent pillanatban teljesül. Abszolút és tökéletes bizalommal. Gondolj úgy vágyad tárgyára, mintha már sajátod lenne. Tudd, hogy meg fog érkezni, ha eljön az ideje. Hagyd, hogy így legyen, ne aggodalmaskodj miatta. Ne gondolj a hiányára. Tudd, hogy a tiéd, hozzád tartozik, hogy már a birtokodban van.

Hiszed, és tudod, hogy már a tiéd.

 Csak három lépés az egész…

A teremtő folyamat három egyszerű lépés – a kérés, a hit és a befogadás – gyakorlata által segít elérni vágyaidat. A kérést azért kell megfogalmazni az univerzum felé, hogy ezzel magadban is tisztázd, mit is szeretnél. Amint az elmédben kirajzolódik egy kép, az első lépéssel már meg is vagy. Úgy cselekedj, beszélj és gondolkodj, mintha már meg is kaptad volna, amit kértél. Ha ennek az állapotnak megfelelő frekvencián tartózkodsz, a vonzás törvénye majd elrendezi az embereket, az eseményeket és a körülményeket.

A befogadás azt jelenti, hogy olyan érzéseket táplálsz, amelyek álmod beteljesüléséhez szükségesek. Ezzel automatikusan megfelelő frekvenciára hangolódsz.

Teremtsd meg előre a napodat! Gondold végig! Ha így teszel, tudatosan megszervezheted az életedet.

Napi útmutató.

                                                                                     

A HIT az emberi értelmet és tudást meghaladó birodalmakban munkál. A HIT a benned lévő tudás, mely arra ösztönöz, hogy lelkiismeretes, pontos és igaz légy. A Hitednek hatalmas ereje lehet, ha hiszel és bízol ebben az erőben. Hegyeket mozgathat meg és láthatatlan ajtókat nyithat meg számodra. Azonban ha kishitű vagy, akkor a hiedelmeid és félelmeid nem engednek téged szabadon. A tétlenség csökkenti, míg a helyes tett növeli az erejét. Ha EGY vagy a HITeddel, akkor nem zavarhat meg semmi ami a külvilágból érkezik. A hit hatalma rendelkezésedre áll. Itt az idő a tudatos használatára.

Byron Katie-ről

 

 "A szenvedés csak egy lehetőség a sok közül” – állítja Katie. Valahányszor valami gyötör minket – enyhe kellemetlenség, heves bánat, tomboló harag vagy kétségbeesés -, biztosak lehetünk benne, hogy reakciónkat egy bizonyos gondolat okozza, akár tudunk róla, akár nem. Kínlódásunkból kiutat jelent, ha megvizsgáljuk az azt kiváltó gondolatot. Bárki megteheti ezt, ha papírt és ceruzát vesz elő. A Munka négy kérdése és a megfordítások felfedik gondolkozásunk megalapozatlanságát. E folyamat révén, melyet Katie Ön vizsgálatnak nevez, rájövünk, hogy valamennyi készen kapott meggyőződésünk és előítéletünk eltorzítja a valóságot. Ha gondolatainknak hiszünk a dolgok tényleges állása helyett, érzelmi vesszőfutásba kezdünk. Ezt nevezhetjük szenvedésnek. A szenvedés természetes védelmi reakció, amely arra figyelmeztet, hogy a kívánatosnál jobban leragadtunk egy-egy gondolatnál. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, hajlamosak lehetünk az élet elkerülhetetlen velejárójának tekinteni a szenvedést, holott nem az.

A Munka 1986 februárjában született meg egy reggelen, amikor a negyvenhárom éves Byron Katie Reid, magára eszmélt egy szanatórium padlóján.

Katie egészen addig átlagos életet élt – két házasság, három gyerek, sikeres karrier -, amíg tízéves mélyrepülésbe kezdett, amelynek düh, paranoia és mély depresszió lett a vége. Két évig olyan súlyos depresszió kínozta, hogy alig tette ki a lábát a házból. Megesett, hogy hetekig nem kelt fel, s még megfürödni vagy fogat mosni sem volt elég ereje. A gyerekei lábujjhegyen jártak el az ajtaja előtt, hogy megússzák váratlan dührohamait. Végül bejelentkezett egy olyan szanatóriumba, ahol táplálkozási rendellenességekkel kezeltek nőbetegeket. Ez volt az egyetlen olyan intézmény, melynek költségeit a biztosító hajlandó volt fizetni. A többi bentlakó annyira félt Katie-től, hogy elkülönítve helyezték el őt egy padlásszobában.

Egy reggelen, amint a padlón hevert (még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az ágyban aludjon), úgy eszmélt fel, hogy nem tudta, ki és mi ő egyáltalán. „Én sehol sem voltam” – számolt be erről az élményről.

„Minden haragom, minden zavaró gondolatom, az egész addigi világom egy csapásra semmivé foszlott. Ugyanakkor lényem legmélyéről feltartóztathatatlanul nevetés tört elő, amely sehogyan sem akart véget érni. Minden vadonatújnak és ismeretlennek tetszett. Mintha valaki más ébredt volna fel helyettem. Ő nyitotta ki a szemét. Ő nézett keresztül Katie szemein. És ezt a valakit elbűvölte, amit látott! Mámoros öröm járta át. Semmit nem érzett elfogadhatatlannak, semmi nem vált külön, minden önmaga lényegét alkotta.”

 Amikor Katie hazaért, a családja és barátai számára is nyilvánvalóvá vált, hogy egészen kicserélődött. Lánya, Roxanne, aki akkor tizenhat éves volt, így beszél erről:

„Tudtuk, hogy vége az állandó háborgásnak. Addig folyvást kiabált velünk, és a kákán is csomót keresett. Rettegtem egy szobában maradni vele. Mostanra tökéletesen megbékélt. Órákig elüldögélt az ablak mellett vagy kint, a szabadban. Ártatlan, gyermeki vidámság és életöröm töltötte el. A bajba jutott szomszédok egymásnak adták a kilincset, hogy kikérjék a tanácsát. Ő meg leült velük, és különböző kérdéseket tett fel nekik. Legfőképpen ezt: „Igaz ez?” Amikor teljesen letörten egyszer azzal jöttem haza, hogy a fiúm nem szeret többé, anya csak rám nézett, mint aki nem tartja ezt elképzelhetőnek, és megkérdezte: „Édesem, hogyan lehetséges ez?” Mintha csak azt mondtam volna neki, hogy Kínában élünk.”

Miután Katie környezete megértette, hogy a régi énje nem tér vissza többé, találgatni kezdték, mi okozhatta ezt a gyökeres átalakulást. Tán csoda történt? De ő nem segített nekik ebben. Belekerült egy időbe, mire közérthetően meg tudta fogalmazni ezt a belső élményt. Olyan szabadságról beszélt, amely benne magában született meg. Azt is elmondta, hogy önvizsgálatot tartott, így jött rá, hogy régi vélekedései egytől-egyig hamisak.

Röviddel azután, hogy hazatért a szanatóriumból, otthonát megtöltötték a látogatók, akik hallották hírét, és azért jöttek, hogy tanuljanak tőle. Az önvizsgálatot, melyet magán alkalmazott, olyan kérdésekbe ültette át, melyeket nélküle is bárki feltehetett önmagának. Rövidesen baráti összejövetelekre hívták meg. Vendéglátói gyakran megkérdezték tőle, „megvilágosodottnak” érzi-e magát. Ilyenkor ő azt felelte: „Egyszerűen olyasvalaki vagyok, aki tudja, mi a különbség a szenvedés és annak hiánya között.”

 

1992 óta a Munka futótűzként terjedt tovább Kaliforniából. Katie minden meghívást elfogadott, és azóta is szinte állandóan úton van; kisebb-nagyobb közönségeknek mutatja be a Munkát és annak hatását, amely így a legkülönfélébb szervezetekhez talált utat magának – vállalatokhoz, börtönökbe, kórházakba, rendelőkbe, iskolákba, templomokba. Katie közben bejárta a világot, és mindenhol nagy népszerűségnek örvend.

Katie gyakran megemlíti, hogy a Munka megértésének egyetlen módja, ha megtapasztaljuk azt. Ez a fajta önvizsgálat tökéletesen egybevág a legfrissebb kutatásokkal. Az idegrendszer szakértői mára felismerték, hogy az agy egy területe, az ún. „tolmács” felel az én-tudatot meghatározó belső monológért. Két kiváló tudós a közelmúltban írta le a tolmács csalafinta, megbízhatatlan „meséit”. Egyikük, Antonio Damasio ezt mondja: „A legfontosabb felfedezés talán a következő: az ember bal agyféltekéje hajlamos olyan elbeszéléseket gyártani, amelyek nem szükségszerűen vágnak egybe a valósággal.” Michael Gazzaniga pedig így ír erről: „A bal agyfélteke olyan történetet sző, amellyel meggyőzheti önmagát és a kívülállókat, hogy tökéletesen ura a helyzetnek… Miként szolgálja az alkalmazkodást a bal agyfélteke ilyenfajta kuruzslása? A tolmács valójában egységes történetté ötvözi mindazt, ami megesik velünk. Ehhez meg kel tanulnunk hazudni önmagunknak.” Az igazolt kísérleteken alapuló fenti megfigyelések arra utalnak, hogy hajlamosak vagyunk hinni saját „sajtóközleményeinknek”. Egyfolytában saját gondolataink csapdájába esünk, és ezért kerülünk fájdalmas érzelmi állapotokba. A Katie által kidolgozott önvizsgálati módszer az elme kevésbé ismert képességére támaszkodik, jelesül, hogy képes kiutat találni az önmagának felállított csapdákból.

 

A Munka elvégzése után sokan azonnali megkönnyebbülésről számolnak be. Megszabadulnak azoktól a gondolatoktól, amelyek addig pokollá tették az életüket. Ugyanakkor ez a pillanatnyi élmény még nem minden. A Munka folyamatos, és egyre mélyülő önvizsgálatot követel meg, az egyszeri „kezelés” tehát kevés. „Több ez közönséges módszernél – mondja Katie - , amennyibenlényünk legmélyét kelti életre.”

Minél inkább elmélyülnek majd a Munkában, annál átütőbben érzékelik a hatását. Akiknek vérükké vált az önvizsgálat, azt vallják, hogy már nem is ők végzik el a Munkát, hanem az dolgozik rajtuk. Arról is beszámolnak, hogy az elméjük már minden tudatos elhatározás nélkül felfigyel a gyötrő gondolatokra, s haladéktalanul hatálytalanítja őket. Megszűnik a belső perlekedés a valósággal, s nem marad helyette más, csak a szeretet – önmagunk, mások és minden iránt, amit csak az élet elénk hoz. A szeretet mostantól olyan könnyűvé és természetessé válik, mint a lélegzés.

A Munka 1986 februárjában született meg egy reggelen, amikor a negyvenhárom éves Byron Katie Reid, magára eszmélt egy szanatórium padlóján.

Katie egészen addig átlagos életet élt – két házasság, három gyerek, sikeres karrier -, amíg tízéves mélyrepülésbe kezdett, amelynek düh, paranoia és mély depresszió lett a vége. Két évig olyan súlyos depresszió kínozta, hogy alig tette ki a lábát a házból. Megesett, hogy hetekig nem kelt fel, s még megfürödni vagy fogat mosni sem volt elég ereje. A gyerekei lábujjhegyen jártak el az ajtaja előtt, hogy megússzák váratlan dührohamait. Végül bejelentkezett egy olyan szanatóriumba, ahol táplálkozási rendellenességekkel kezeltek nőbetegeket. Ez volt az egyetlen olyan intézmény, melynek költségeit a biztosító hajlandó volt fizetni. A többi bentlakó annyira félt Katie-től, hogy elkülönítve helyezték el őt egy padlásszobában.

Egy reggelen, amint a padlón hevert (még arra sem tartotta méltónak magát, hogy az ágyban aludjon), úgy eszmélt fel, hogy nem tudta, ki és mi ő egyáltalán. „Én sehol sem voltam” – számolt be erről az élményről.

„Minden haragom, minden zavaró gondolatom, az egész addigi világom egy csapásra semmivé foszlott. Ugyanakkor lényem legmélyéről feltartóztathatatlanul nevetés tört elő, amely sehogyan sem akart véget érni. Minden vadonatújnak és ismeretlennek tetszett. Mintha valaki más ébredt volna fel helyettem. Ő nyitotta ki a szemét. Ő nézett keresztül Katie szemein. És ezt a valakit elbűvölte, amit látott! Mámoros öröm járta át. Semmit nem érzett elfogadhatatlannak, semmi nem vált külön, minden önmaga lényegét alkotta.”

Amikor Katie hazaért, a családja és barátai számára is nyilvánvalóvá vált, hogy egészen kicserélődött. Lánya, Roxanne, aki akkor tizenhat éves volt, így beszél erről:

„Tudtuk, hogy vége az állandó háborgásnak. Addig folyvást kiabált velünk, és a kákán is csomót keresett. Rettegtem egy szobában maradni vele. Mostanra tökéletesen megbékélt. Órákig elüldögélt az ablak mellett vagy kint, a szabadban. Ártatlan, gyermeki vidámság és életöröm töltötte el. A bajba jutott szomszédok egymásnak adták a kilincset, hogy kikérjék a tanácsát. Ő meg leült velük, és különböző kérdéseket tett fel nekik. Legfőképpen ezt: „Igaz ez?” Amikor teljesen letörten egyszer azzal jöttem haza, hogy a fiúm nem szeret többé, anya csak rám nézett, mint aki nem tartja ezt elképzelhetőnek, és megkérdezte: „Édesem, hogyan lehetséges ez?” Mintha csak azt mondtam volna neki, hogy Kínában élünk.”

Miután Katie környezete megértette, hogy a régi énje nem tér vissza többé, találgatni kezdték, mi okozhatta ezt a gyökeres átalakulást. Tán csoda történt? De ő nem segített nekik ebben. Belekerült egy időbe, mire közérthetően meg tudta fogalmazni ezt a belső élményt. Olyan szabadságról beszélt, amely benne magában született meg. Azt is elmondta, hogy önvizsgálatot tartott, így jött rá, hogy régi vélekedései egytől-egyig hamisak.

Röviddel azután, hogy hazatért a szanatóriumból, otthonát megtöltötték a látogatók, akik hallották hírét, és azért jöttek, hogy tanuljanak tőle. Az önvizsgálatot, melyet magán alkalmazott, olyan kérdésekbe ültette át, melyeket nélküle is bárki feltehetett önmagának. Rövidesen baráti összejövetelekre hívták meg. Vendéglátói gyakran megkérdezték tőle, „megvilágosodottnak” érzi-e magát. Ilyenkor ő azt felelte: „Egyszerűen olyasvalaki vagyok, aki tudja, mi a különbség a szenvedés és annak hiánya között.”

1992 óta a Munka futótűzként terjedt tovább Kaliforniából. Katie minden meghívást elfogadott, és azóta is szinte állandóan úton van; kisebb-nagyobb közönségeknek mutatja be a Munkát és annak hatását, amely így a legkülönfélébb szervezetekhez talált utat magának – vállalatokhoz, börtönökbe, kórházakba, rendelőkbe, iskolákba, templomokba. Katie közben bejárta a világot, és mindenhol nagy népszerűségnek örvend.

Katie gyakran megemlíti, hogy a Munka megértésének egyetlen módja, ha megtapasztaljuk azt. Ez a fajta önvizsgálat tökéletesen egybevág a legfrissebb kutatásokkal. Az idegrendszer szakértői mára felismerték, hogy az agy egy területe, az ún. „tolmács” felel az én-tudatot meghatározó belső monológért. Két kiváló tudós a közelmúltban írta le a tolmács csalafinta, megbízhatatlan „meséit”. Egyikük, Antonio Damasio ezt mondja: „A legfontosabb felfedezés talán a következő: az ember bal agyféltekéje hajlamos olyan elbeszéléseket gyártani, amelyek nem szükségszerűen vágnak egybe a valósággal.” Michael Gazzaniga pedig így ír erről: „A bal agyfélteke olyan történetet sző, amellyel meggyőzheti önmagát és a kívülállókat, hogy tökéletesen ura a helyzetnek… Miként szolgálja az alkalmazkodást a bal agyfélteke ilyenfajta kuruzslása? A tolmács valójában egységes történetté ötvözi mindazt, ami megesik velünk. Ehhez meg kel tanulnunk hazudni önmagunknak.” Az igazolt kísérleteken alapuló fenti megfigyelések arra utalnak, hogy hajlamosak vagyunk hinni saját „sajtóközleményeinknek”. Egyfolytában saját gondolataink csapdájába esünk, és ezért kerülünk fájdalmas érzelmi állapotokba. A Katie által kidolgozott önvizsgálati módszer az elme kevésbé ismert képességére támaszkodik, jelesül, hogy képes kiutat találni az önmagának felállított csapdákból.

A Munka elvégzése után sokan azonnali megkönnyebbülésről számolnak be. Megszabadulnak azoktól a gondolatoktól, amelyek addig pokollá tették az életüket. Ugyanakkor ez a pillanatnyi élmény még nem minden. A Munka folyamatos, és egyre mélyülő önvizsgálatot követel meg, az egyszeri „kezelés” tehát kevés. „Több ez közönséges módszernél – mondja Katie - , amennyibenlényünk legmélyét kelti életre.”

Minél inkább elmélyülnek majd a Munkában, annál átütőbben érzékelik a hatását. Akiknek vérükké vált az önvizsgálat, azt vallják, hogy már nem is ők végzik el a Munkát, hanem az dolgozik rajtuk. Arról is beszámolnak, hogy az elméjük már minden tudatos elhatározás nélkül felfigyel a gyötrő gondolatokra, s haladéktalanul hatálytalanítja őket. Megszűnik a belső perlekedés a valósággal, s nem marad helyette más, csak a szeretet – önmagunk, mások és minden iránt, amit csak az élet elénk hoz. A szeretet mostantól olyan könnyűvé és természetessé válik, mint a lélegzés.

Bayron Katie: Önmunka elméleti alapok

                                                                                     
                                          

A szenvedés, a lelki fájdalom, és a konfliktusok oka.Minden szenvedésünk okozója az a meggyőződésünk, hogy a dolgoknak máshogy kellene lenniük, mint ahogy vannak. Pl. „A gyerekeimnek hálásnak kellene lennie azért, amit értük teszek.” Amíg elhisszük ezt a gondolatot, addig ellenállásban vagyunk azzal kapcsolatban, ami van. Ha a gyerekeim nem hálásak, akkor pont erre van szükségem ahhoz, hogy észrevegyem, megvizsgáljam ezt a hitemet, és megnézzem milyen ezzel a gondolattal együtt élni, illetve milyen érzés nélküle – ha teljesen és tökéletesen elfogadom, ami éppen van. AMI VAN, AZ VAN. Amikor szembeszállok a valósággal, mindig vesztes maradok.AMIM VAN, ARRA SZÜKSÉGEM VAN. AMIM NINCS, ARRA NINCS SZÜKSÉGEM.

A szenvedésnek egyetlen módja létezik: amikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme teljesen tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen éppen az adott pillanatban, az olyan, mintha egy macskát szeretnél megtanítani ugatni. Próbálkozhatsz, és még tovább próbálkozhatsz, a macska pedig újra meg újra azt fogja mondani neked, hogy „miaú”. Azt akarni, hogy a valóság másmilyen legyen, mint amilyen az adott pillanatban, reménytelen.

Ha elkezded figyelni a gondolataidat, észreveszed, hogy naponta rengetegszer jelennek meg ilyesmik a fejedben: „Unom ezt az esőt, ki kéne már sütnie a napnak végre.” „Karcsúbbnak és fiatalabbnak kéne lennem.” „A férjemnek nem kellene annyit dolgoznia, aztán este innia és tévéznie.” Ez pontosan az a gondolkodási mód, amikor azt akarjuk, hogy a valóság más legyen, mint amilyen.Minden stressz és lelki fájdalom abból fakad, hogy harcba szállunk azzal, ami van, a pillanatnyi valósággal.

Sokan félnek attól, hogy ha elfogadják, ami van, akkor passzívvá válnak, nem éreznek késztetést a cselekvésre, gyengék lesznek.Az elfogadás mindig a pillanatnyi valóság elfogadására vonatkozik, nem azt jelenti, hogy a helyzet most már mindig így fog maradni. Sőt! Nézd csak meg milyen energetikai különbség van a két hozzáállás között: 1.) „Bárcsak ne veszítettem volna el a munkámat, sosem fogok újat találni.” 2.) „Elveszítettem a munkámat. Rendben. Mit tehetek most?”

Ha elkezded a gondolataidon való önmunkálkodást, hamar rá fogsz jönni, hogy amiről eddig azt hitted, hogy nem kellett volna megtörténnie, pont annak kellett megtörténnie. Meg kellett, hogy történjen, mert megtörtént, és ezt semmilyen ellenkezés, szenvedés, gondolkodás sem tudja meg nem történtté tenni. Ez nem azt jelenti, hogy helyeseld vagy ünnepeld. Ez csak azt jelenti, hogy képes vagy a dolgokat belső harcod zavarodott gondolkodása nélkül látni. Senki nem akarja, hogy betegek legyenek a gyerekei, senki nem szeretne autóbaleset részese lenni, de ha egyszer már megtörténnek ezek a dolgok, mily módon támogathat és erősíthet minket az, ha mentális harcba fogunk ellenük?

Onnan tudhatjuk, hogy a valóság úgy van jól, ahogy van, hogy ha gondolatban harcra kelünk vele, az fáj. Feszültek, frusztráltak leszünk, nem érezzük természetesnek és kiegyensúlyozottnak magunkat. Ha megállítjuk a valósággal való küzdelmünket, egyszerűen, áramlóan, kedvesen és félelem nélkül tudunk cselekedni.

A másik embernek pont az a dolga, hogy megmutasson magamat magamnak. Semmi más nem tud történni, hiszen az elménk úgy működik, mint egy tükör, mindent megfordít. Ezért aztán, amit kívül látok, az kivétel nélkül mindig az én elmém tartalmának a kivetülése, a megvizsgálatlan gondolataimnak a tükröződése. Én vagyok a diavetítő, a másik ember pedig a kivetített kép. Ha nem tetszik a „folt” a kivetített képen, akkor azért, hogy a kép megtisztuljon, egyetlen dolgot tudok tenni: megtisztítom a diavetítőt. A diavetítő pedig a saját elmém, az ő régi, kedvenc, megvizsgálatlan, megemésztetlen programjaival, mely mindig csak a saját igazának bebizonyításán munkálkodik. És épp emiatt, én sosem nyerhetek. Próbálhatom én erőből és küzdésből megváltoztatni a másik embert és a világot, hogy olyan legyen végre, amilyennek a fejemben levő gondolatok szerint lennie kellene – ez nem igazán szokott sikerrel járni.

A Három Dolog – Kinek a Dolgával Foglalkozol Éppen?

Az Univerzumban csak három fajta dolgot tudok találni: az én dolgomat, a te dolgodat, és a Valóság/Isten dolgát. A Valóság az, ami mindent ural. Bármi, ami az én, a te és bárki más befolyásán kívül esik, a Valóság/Isten dolga.

Az átélt stressz nagy része abból származik, hogy mentálisan a saját dolgainkon kívül élünk. Amikor olyasmiken jár az eszem, hogy „azt szeretném, ha boldog lennél; jobban kéne vigyáznod magadra; pontosnak kéne lenned; figyelmesebbnek kéne lenned; abba kéne hagynod az ivást”, akkor a te dolgaiddal foglalkozom. Ha aggódom földrengés, háború, árvíz miatt, vagy ha meg akarok halni, akkor Isten dolgaiba avatkozom. Ha gondolatban a te dolgaiddal, vagy Isten dolgaival foglalkozom, akkor kirekesztem, elszigetelem magam magamtól, és tőled, illetve a többi embertől és a jelentől is. Figyeld meg az érzést, amikor azt gondolod pl., hogy „Apámnak meg kellene értenie engem.” Fájdalom és magány jár együtt ezzel a gondolattal. Valahányszor, amikor lelki fájdalmat és magányt élsz át, mindig valaki más dolgával foglalkozol (vagy a Valósággal harcolsz).

És ha én gondolatban a Te életedet élem, ki marad itt, hogy az én életemet élje? Mindketten ott vagyunk nálad. Gondolatilag a te ügyeidben, dolgaidban lenni, távol tart engem attól, hogy jelen lehessek a saját életemben. Elválasztom magam saját magamtól, aztán pedig csodálkozom, hogy miért is nem működik az életem.

Azt gondolni, hinni, hogy én tudnám, mi lenne a legjobb bárkinek is, azt jelenti, hogy nem a saját dolgaimmal foglalkozom. Még, ha a szeretet nevében teszem is, akkor is ez tiszta önteltség, aminek az eredménye: feszültség, nyugtalanság és félelem. Tisztában vagyok azzal, hogy mi jó nekem? Ez az egyetlen dolgom van. A legjobb, ha először ezzel foglalkozom, mielőtt megoldanám a te problémáidat.

Amikor eljutsz oda, hogy a „kinek a dolga” kérdését elég mélyen megérted, és a saját dolgaiddal kapcsolódsz össze,elképzelhetetlen érzelmi felszabadulást élhetsz át az életedben. Amikor csak stresszt vagy kellemetlenséget érzel, állj meg és tedd fel magadnak a kérdést: „Kinek a dolgával foglalkozom gondolatban?” Ez a kérdés vissza tud téged vezetni önmagadhoz. És lehet, hogy rádöbbensz, hogy soha nem tudtál jelen lenni a saját életedben, mert gondolatban mások dolgaival foglalkoztál, az ő életüket élted. Ha csak egyszerűen észreveszed, hogy valaki másnak a dolgába merültél bele, máris visszatérhetsz saját csodálatos önmagadhoz.

És ha ezt egy ideig csinálod, szép lassan azt is megláthatod, hogy valójában a te saját dolgod, mint olyan, sem létezik. Hogy az élet önmagától is tökéletesen zajlik.

Hogyan tekints megértéssel a gondolataidra

A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, sőt legtöbbször nem is vagyunk tudatában.

A legtöbben azonosulunk azzal a valakivel, akiről a gondolataink azt állítják, hogy „ez vagyok én”. Figyeld csak meg, hogyan is működik a lélegzésed! Észreveheted, hogy nem is te lélegzel – lélegeztetve vagy. A gondolkodással, a gondolatokkal ugyanez a helyzet. A gondolatok csak úgy megjelennek. Kilépnek a semmiből és visszamennek a semmibe, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.

Soha még senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik történeteket mesélnek róla, hogyan sikerült ez nekik. Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged.

A gondolatok olyanok, mint a szellő, mint a levelek a fákon, mint az esőcseppek hullása. Feltűnnek, megjelennek – és ha megvizsgáljuk őket, megbarátkozhatunk velük. Veszekednél egy esőcseppel? Egy esőcseppben nincs semmi személyes, és ugyanígy, nincs semmi személyes a gondolatokban sem. Ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod. Végül tán észre sem fogod venni. Ez az ereje annak, ha szereted, ami van. (forrás:http://kincsamivan.hu/ :Oravecz Andrea)

A gondolat ereje

                                                                             

A mindennapokra is igaz, hogy gondolkodásod határozza meg valóságodat. Te tervezed meg Utadat, Te teremted meg körülményeidet, kapcsolataidat, kapcsolataid minőségét. Te választod meg, hogy kivel és mivel kívánsz kapcsolatba kerülni földi léted során. Ahogy minden anyagi létezés egy teremtő gondolat eredményeként jön létre, úgy minden ami a világodat meghatározza a te teremtményed. Alapvetően azok a gondolataid határozzák meg valóságodat, amelyeket nap mint nap elgondolsz. Amennyiben ezek előremutató – a saját értékítéleted szerint – pozitív gondolatok, akkor a valóságod is olyanlesz, amilyet szeretnél. Amennyiben viszont gondolataid minőségét számodra el nem fogadható gondolatok többsége határozza meg, akkor nem érzed jól magad a bőrödben.

Byron Katie

5-ok,amiért fel fognak erősödni az átalakulási folyamatok!!!

                                                                                 

1, 2012-ben nem egyszerű, szokványos időkeretben lesztek, mert a Föld és a rajta lévő élet amint tudjátok szakadékba került és nagyon rövid idő alatt minden drámai módon megváltozik. Egy energetikai fordulóponthoz érkeztek el, és az embereknek muszáj felfedezniük azt, hogy fajuk túlélésének érdekében, jobban és szerető módon kell majd egymáshoz viszonyulniuk. Egy mega paradigmaváltás zajlik (nemcsak személyes, társadalmi, bolygószintű, hanem, hanem galaktikus, kozmikus és egyetemes-univerziális is) és olyan dolgokat kavar fel, amely olyan általános elégedetlenséget fog okozni, hogy tudatosan fog megkérdőjelezni olyan eddig szilárdnak hitt alapvető dolgokat, amiket eddig még soha. És az ezekre adott válaszok fellobbantják az átalakulási folyamatot.

2, Az idő gyorsulása nyomasztóan fog hatni, ez azért lesz így, mert az idő valójában felgyorsítja az emberiség evolúciós folyamatát és ez nem egy fantazmagória. Az emberek egyre inkább, még jobban, saját tudatosságukba fogna kerülni, és tudatosabbak lesznek életfolyamataikban. Amikor ez megtörténik, akkor annál inkább tudatába kerülnek, többdimenziós létezésüknek, és akkor szabadon kerülhetnek és eshetnek át a saját szükséges változásaikon, mértékeik szerint, a hatalmas életvásznuk szövetén.

3, A változások nem egyszerre, hanem különböző, eltérő időpontban érkeznek meg és így mindegyik különleges körültekintést, igényelnek. Más-más időszakban az emberiségnek eltérő változásokkal kell majd gyorsan szembenézniük, hogy így gyakoroljanak hatást az élet minden területére, hogy megérintsen, hatással lehessen mindenkire, a világ minden egyes részére. A személyes változtatásokat rendszeresen fel kell frissíteni, mert az tükrözi majd a változás lendületét. A régi módszerek már nem elégségesek. A múlt ciklusai meglehet hogy csak egy-egy kulcsa volt az éltetetek felfedezésének, egy-egy kihívást tálalva. Az eddigi emberi történelem viszont eddig csak néhány életleckével foglalkozott az elmúlt életidőtök folyamán. Az elődeitek, őseitek például, mint a legfőbb problémának a pénz előteremtésének küzdelmét vették alapul. Így most ugyannak az embernek most ma hatalmasabb mennyiségű kérdésfelvetésre kellene válaszolnia, melyek a múlt kondíciójából fakadnak, amikkel egykor nem foglalkoztak, a múlt olyan mintáival, amelyek most újra elő fognak bukkanni látószögükbe. Ezeket a mintákat a DNS-ben rendezni kell, mielőtt felszabadítanátok azokat. Ha egyszerre nem is tudjátok ezeket, de az életeseményeitekkel katalizálni tudjátok majd őket.

4, Nincs egyedüli átalakulás, nem egyedül fogtok átalakulni, hanem mindenki meg fogja tapasztalni az őt körülvevő káoszt és bizonytalanságot és katalizálni fogjátok így a tömegtudatosságot a belső változásaitokkal. Ne feledjétek, a bolygón minden egyes ember össze van kötve egymással. Minden egyes alkalommal, amikor egy személy elveszti vagy elhagyja a nem működő mintáit, az jótékony hatással van a tömegtudatosságra. Végtére is az emberek együtt, egy azon idő alatt teremtik meg a tömegtudatosságot és ez egy folyamatos munka. Néha ez azt is jelentheti, hogy majd szembe kell néznetek személyes kihívásokkal, melyek elterelhetik a figyelmeteket. Máskor meg azt fogjátok majd látni, hogy a kivezető utatok kulcsa az, hogy nem jár személyes jellegű kihívásokkal, így bizalommal lendülhettek a következő probléma megoldásához.

5, A természeti világ mindennap és állandóan emlékeztetni fog arra bennetek, hogy változtatnotok kell. Az embereknek meg kell ismerniük, és számolniuk kell a természet igazságával. Régóta már az emberek úgy mérték meg maguk fejlődését, hogy mennyire tudták meghódítani a természetet, mennyire tudták ellenőrzésük alá vonni és mennyi hasznuk, pénzük származik mindezekből. A természet világát benne az állat és növényvilágot, a termőföldeket, vizeket mind-mind megbecstelenítették, tiszteletlenül bántak velük.

Felismerve azt, hogy minden, de minden életforma összekapcsolódik egymással, akkor tudomásul kell venni azt, hogy a természet által tapasztalt válságok az emberiség válságai, és most ezért van válságban az emberiség. Amikor a tudatosság megmozdul bennetek, akkor egy belső vágy keletkezik a radikális személyes átalakulásra. Ez fellobbantja bennetek azt a vágyat, hogy meggyógyítsátok azt, ami hibásan működik az életetekben, legyen az belső szinttéren, vagy akár a külső világban. Ez beindít egy folyamatot majd arra nézve, hogy felismeritek a válsággal kapcsolatban, hogy ez valójában egy egymáshoz összekapcsolódó kényszerhelyzet.

A világotok egy röpke idő alatt fog megváltozni, de akként, ahogy ti változtattok. Ne várjatok, most fogjatok hozzá a gyógyulásotokhoz. Ne várjátok azt, hogy fájdalmakkal szólítson meg bennetek. A ti fájdalmatok a világ fájdalmai is. Nem vagytok elkülönülve.( Angyalforrás)

Napi útmutató.

 

                                                                           

Nem kell, hogy egyet érts bárkivel is.... Mindenki a saját élete, és nézőpontjai szerint tekint az Életre, a Világra! Attól, mert más szem másként látja a dolgokat, attól azok még ugyanazok. Azért nem látja két ember ugyanazt egyformának, mert más hely-ről tekintenek rá... más a látó-szög. Ez nem baj... hiszen két ember nem szemlélheti ugyanazt a dolgot, ugyanabból a pontról. De akkor kérdezem....(?) Miért nem tudjuk elfogadni mások más-ságát? Miért akarjuk, hogy bárki is megfeleljen nekünk? Miért vannak elvárásaink, hogy mások is ugyanazt ugyanúgy lássák, ahogyan mi? (Amikor tudván tudjuk, hogy ez lehetetlen!)

Ha szeretek valakit.... szívvel, lélekkel, alázattal, tisztelettel, akkor ebben az esetben a szeretetem egyenlő a másik elfogadásával! Elfogadom a Vagy-ságát! A Más-ságát! A Más látószögét, és a más-nézőpontját!Ha szeretek valakit, akkor meghagyom neki azt a szabadságot, hogy úgy tekintsen a Világra szabadon, ahogyan Ő szeretne! Nem pedig úgy ahogy én látom, ráerőltetve az akaratom, az ítéletem, a véleményem! (Mert az nem az Övé, hanem az enyém!)

Szeretlek, és ez által szabadon hagylak... tisztellek, elfogadlak! Olyannak, amilyennek a Teremtő megteremtett, ahogyan engem is... csak más pontba!

A Hála,a legerőteljesebb nyilatkozat......

                                                                                                                                               

Nem lesz a tiéd amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz.Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés,hanem a hálaadás imája.Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét.A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára, megerősítése annak, hogy megkaptad a választ, mielőtt még kérdeztél volna." (Neale Donald Walsch)

Az elme, az én és a Legfelsőbb Én

                                                                             

Az elmét nem szabad összetéveszteni az énnel. A lelki lényt, a lelket nem szabad tévesen azonosítani az elmével. A lélek a tudatos lelki energia egy szikrája, az elme csak tükrözi ezt a tudatot. A léleknek jelen kell lennie, hogy az elme működhessen; nincs független létezése. Mondhatjuk, „az elmém,” de sose halljuk, hogy valaki azt mondja, „én az elme vagyok.” Az én a megfigyelő, és az elme a megfigyelt. Ezért meg kell érteni, hogy az én kategorikusan különbözik az elmétől.A lélek tudatból áll, az elme nem tudatos anyag. A tudat önragyogó, az anyagnak nincs világító ereje. A logika tudósai azt mondják, „A lélek kapcsolatba kerül az elmével, az elme az érzékekkel, az érzékek az érzéktárggyal. Így lehet tudást szerezni.” (Njája-darsana)

A tudat, mint támasz nélkül az érzékek egy érzéktárgyat sem ismerhetnek meg. Ezért a lélek irányítóként cselekszik, először kapcsolatba kerül az elmével, amely az érzékeken keresztül lép kapcsolatba az érzéktárgyakkal. Az elmén keresztül az én nemcsak tudást szerez, de anyagi boldogságot és szenvedést is tapasztal. Elme nélkül az énben nem tudatosulna az érzéki boldogság vagy szenvedés. Ezért mondja a Njája-vrtti: „Az elme az az érzék, amely képes felfogni a boldogságot és a szenvedést.”

A problémáid forrása benned van.

                                                                               

Minden látszólagos problémád forrása benned van... a megélés szándéka miatt vetíted ki magadból a külvilágba, hogy tapasztalhass, és ez által is több légy! A lényege, hogy az elme kivetít a belső vágyakon keresztül, ha valami nem jól működik, vagy valamit nem jól működtetünk! A kulcs az "átalakításban" rejlik. Hidd el, hogy a Világban, minden rendben van... csak épp a hozzáállásod valamihez, nem jó nézőpontból vetítődik ki rá. Megkapod a lehetőséget, hogy ezt másképp is megtapasztald. A megoldáshoz vezető út, benned van! Hogy képes vagy-e kedved és vágyad szerint átalakítani a külső kivetítéseket! Ehhez belő erőből kell meríteni, ezáltal, ha rájössz, hogy a megoldás kulcsa benned van, akkor leszel képes élhetőbb környezetet teremteni magad számára! Ne felejtsd el, hogy ezt Te akartad... a lelked, a bensőd kívánta. Ne sajnálkozz, hanem tégy valamit Önmagadért! Hiszen ebből tanulsz, ezáltal-, önmagad által jutsz előrébb! Ez a fejlődésed Útja! Ne tagadd meg magadtól, hanem bátorságot merítve győzd le a saját árnyékod, és lépj a tettek mezejére!

A testi- és lelki gyógyulás, nem külső dolgokban keresendő... tudd meg végre, hogy minden benned van, és belőled fakad, és a megoldást is Te tudod létrehozni!

A Világban, minden a legnagyobb rendben van! Benned is? Ha nem, akkor tegyél!!

Napi útmutató.

                                                                                   

Amit elég gyakran mondasz magadnak, végül el fogod hinni,

még ha nem is igaz.

Ha újból és újból ismételsz magadnak valamit, a tudatalattid vé­gül tényként fogadja el. Ha a tudatalatti valamit tényként fogadott

el, szüntelenül azon fog munkálkodni, hogy azt fizikai valósággá

változtassa. Ezt kihasználhatod, ha elmédet pozitív gondolatokkal

programozod be. Alkalmazz „önserkentőket", vagyis ismételj ma­gadban olyan mondatokat, amelyek arról győzik meg a tudatalatti­dat, hogy képes vagy bármilyen célodat megvalósítani! Tedd ezt na­ponta többször is, amíg automatikussá nem válik, hogy amikor ké­telkedsz magadban, beugrik a megfelelő önserkentő. A „nem tudom"-ot helyettesítsd a „meg tudom"-mal! :)

Hét lépés az ego befolyásának legyőzésére:

                                                                           

1. Ne érezd magad megbántottnak! Ami megbánt, az csak gyengít.

2. Szabadulj meg a győzelem kényszerétől! Nem a győzelmeid vagy a nyereségeid alkotják lényegedet. Légy megfigyelő, észlelj és élvezz mindent anélkül, hogy trófeát kellene nyerned. Amint kevésbé hajszolod e győzelmeket, egyre nagyobb számban fognak előfordulni életedben.

3. Szabadulj meg annak a kényszerétől, hogy mindig neked legyen igazad! Amikor a legjobban belemelegedtél egy vitába, tedd fel magadnak a kérdést: „Mi fontosabb, az igazam, vagy a boldogságom?”

4. Szabadulj meg a felsőbbrendűségi kényszeredtől! A valódi nemesség nem abban áll, hogy jobbak vagyunk valaki másnál, hanem hogy jobbá válunk régi önmagunknál.

5. Szabadulj meg a többet akarás kényszerétől! A dolgok iróniája, hogy amikor már többé nem követelsz, a vágyott dolog bőséggel érkezik életedbe.

6. Hagyj fel azzal, hogy a teljesítményedből származtatod önazonosságodat!

7. Ne adj a híredre! Hírneved nem benned lakozik, hanem mások elméjében.         (Dr. Wayne W. Dyer - A szándék hatalma)