Teremtsünk ma is,használjuk ki,hogy gondolataink,és érzéseink ma tízmilliószoros erővel hatnak!! : ) ♥

"Tudatalattid tartalma életed valamennyi részét jelentősen befolyásolja. Pozitív üzenetekkel áthangolhatod elmédnek ezt a mélyebb, tudattalan részét. Dr. Domján László, az Agykontroll magyarországi meghonosítója által elmondott 101 pozitív állítás kellemes zenei aláfestéssel nagyon is alkalmas erre. Érdemes meghallgatni minél többször, akár napi szinten is. Nem kell hangosan szólnia, és nem is szükséges kifejezetten rákoncentrálni, elég, ha halkan duruzsol a háttérben, házimunka, vacsora vagy akár sportolás közben. Ha viszont mélyebb hatást szeretnél kiváltani, érdemes ellazult, alfa állapotban hallgatni a pozitív állításokat, hiszen ilyenkor fogékonyabb állapotban van az agyad.Figyeld meg gondolataidat, és ha úgy érzed, hogy túl sok köztük a negatív, tudd, hogy ez magától nem fog megváltozni. Neked kell tenned érte tudatosan, akár a pozitív állítások rendszeres hallgatásával, és meglátod, külső valóságod törvényszerűen követni fogja megváltozott belső valóságodat!"

                           

Esetleg azért nem sikerül rendelned az Univerzumtól, mert…

• az öntudatlan viselkedési mintáid és a megrögzöttségeid megakadályozzák, hogy a kívánságod teljesüljön.

• az az érzésed, hogy a megrendelt dologra feltétlenül szükséged van, és görcsösen ragaszkodsz hozzá, hogy megkapd. Csakhogy a félelmed útját állja az energia áramlásának, és ezzel a megvalósulás lehetőségének is. Ez történik akkor, amikor mindenáron biztosra akarunk menni, amikor valamit érvényesíteni akarunk, vagy el akarunk kerülni, vagy nem vagyunk hajlandók tudomást venni az érzéseinkről.

• túl gyakran összpontosítasz arra, amit el akarsz kerülni, így nem figyelsz eléggé arra, amit el akarsz érni. Ezzel azonban – mivel az

energia a figyelem irányát követi – pontosan azt vonzod magadhoz, amit nem szeretnél.

• belső szűrőd csak a problémákat láttatja meg veled az életből, így a legjobb lehetőségek mellett is vakon elsétálsz.

• nem szereted magadat. Némelyek számára csekélységnek tűnik, pedig ez az egyik lényegi oka annak, ha a megrendelés nem teljesül.

• mások fárasztónak találják a stílusodat, és ki kell pihenniük, ha közösen csináltak veled valamit (lásd később az önszeretetet erősítő gyakorlatot).

• nem elég fényesek a gondolataid.

• nem bízol eléggé.

• nem vagy elég találékony és ösztönös.

• a félelem, a nyomás és a stressz kiirtja belőled az intuíciót.

• túl régóta nem használtad a tested energiapályáit.

• nem találod el a megfelelő hangot vagy az alkalmas pillanatot a rendeléshez.

• a kifinomult érzékelést csak hallomásból ismered, és nem is tudod, hogy milyen érzés.

• az egód és az eszed túl sokat okoskodik. Nem tudod, hogyan csendesítsd el őket, és fogalmad sincs, mire vágysz valójában, a szíved mélyén.

• eszed ágában sincs felelősséget vállalni az életedért, és mindazért, ami eddig történt veled.

• nem tudod, hogyan add magadat, és nem vagy képes a külvilágra a saját bensőd tükreként tekinteni.

• túlságosan odafigyelsz a külsőségekre és a külvilágban történő dolgokra, ahelyett, hogy befelé figyelnél.

• tévedésből a boldogtalanságodat ápolgatod és táplálod.

• túl kevésre becsülöd a saját vágyaidat és céljaidat.

• önkéntelenül is borús jövőt képzelsz el magadnak.

• túl kevéssé kötődsz az egyetemes szellemhez."

(Bärbel Mohr: Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól?)

Akkor rendelhetünk igazán eredményesen az Univerzumtól, ha...

                                                                  

-Szeretjük magunkat, és meggyőződésünk,hogy ez,,kijár nekünk''.

-A figyelmünket általában az élet szép dolgainak szenteljük, és hálásak vagyunk.

-Pontosan ismerjük és meg tudjuk fogalmazni a vágyainkat és céljainkat.

-A megrendelésünket túl sok töprengés nélkül, könnyedén, félig-meddig játékosan adjuk fel.

-Minden különösebb ok nélkül vagy egyszerűen csak örömünkben rendelünk.

-Mások fesztelenül tudnak viselkedni a társaságunkban,és teljesen önmaguk lehetnek.

-Meggyőződésünk, hogy az élet végül is a javunkat akarja.

-Szeretünk élni.

-Gyakran érezzük magunkat szorosan összefonódva a  természettel, benne minden

élőlénnyel, valamint a többi emberrel.

-Meg tudjuk bocsátani másoknak, hogy valamit hamarabb elérnek vagy valamiből

bővebben részesülnek mint mi.

-ösztönösen is találékonyan bánunk a hirtelen felmerülő ötletekkel.

- Érezhető és eleven kapcsolatot ápolunk magunkban az egyetemes szellemmel.

-Mindennap rendszeresen szánunk időt a kikapcsolódásra, a pihenésre, figyelünk

testünk, lelkünk és szellemünk jelzéseire,amellyel nyugalmat és csöndet kérnek.

-Vannak pozitív, erőt adó emberi kapcsolataink.

-Olyan munkát végzünk amely örömmel tölt el, mert ez is rengeteg erőt ad.

-Gyakran használjuk a finomabb érzékszerveinket,és örömünket leljük benne.

-Észrevesszük,hogy magunk formáljuk a sorsunkat, és a kudarcaink esetén elgondolkozunk azon, hogy 1. milyen belső állapotunk vezetett a szerencsétlen helyzet kialakulásához és 2 . tehetek-e valamit, változtathatok-e valamin magamban azért, hogy javuljon a helyzet.

- A személyiségünk fejlődése és a belső ,,rendrakás'' örömet okoz,és rendszeresen foglalkozunk vele.

-Nagyobb kívánságokat és álmokat is megengedünk magunknak,sőt lehetőségesnek is tartjuk őket.

-Meggyőződésünk, hogy mindenkinek megvan a lehetősége a boldogság és sikeres életre.

-Rendíthetetlen optimizmussal kitartunk a céljaink mellett, és megvalósítjuk őket az életünkben.

/Bärbel Mohr: Hogyan rendeljünk JÓL az Univerzumtól?/

A személyes béke belső tudása.

                                                                             

Szeretném, ha felismernéd, milyen csodálatosan egyszerű az életet erőlködés és uralomvágy nélkül élni.A legtöbben úgy érzik, teljesen urai a gondolkodásuknak – azaz megválogathatják a gondolataikat, és olyan irányba terelhetik őket, amerre csak akarják. Ez nem más, mint illúzió, ám sokkal könnyebb az egónak azáltal fenntartania, hogy ránéz a gondolatok puszta tömegére, és azt mondja: „Ez mind az enyém. Nem kell bizonygatnom, mert mindenki tudja, hogy így van.” Ha tényleg a gondolatok urai lennénk, akkor képesnek kellene lennünk arra, hogy irányítsunk egy magányos kis gondolatot, nem igaz? Lássuk csak!

Frank J. Kinslow: Kvantumszinkronizáció c. művéből idézünk.

Bárhol is vagy most, gondolj egyetlen dologra egy percen át. Igen, egy teljes percre törölj ki minden gondolatot az elmédből, kivéve azt az egyet, amelyet kiválasztottál. Gondolj mondjuk arra, hogy „fa”, 60 teljes másodpercig!

Képes voltál rá, hogy könnyedén megtarts egyetlen gondolatot az elmédben, anélkül hogy a gondolataid elkalandoztak volna? Valószínűleg nem voltál képes rá, és legalább egy másik gondolat is beugrott pár másodperc erejéig. Óriási erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a tiszta tudatból kiáramló gondolatokkal szemben haladjunk. És azt észrevetted, hogy milyen könnyedén ötlik fel benned a többi gondolat? A küzdelem ebben az esetben azt jelzi, hogy az élet természetes áramával szemben úszol. Pedig neked másképpen tanították. Honnan tudhatod hát, hogy mikor haladsz az árral, és mikor úszol árral szemben?

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést alaposabban, és kezdjük az elején! Semmi hatalmunk nincs afölött, hogy kik vagyunk. Abba sem volt beleszólásunk, hogy kik lettek a szüleink, vagy hogy melyik hímivarsejt és petesejt egyesüléséből születtünk. Vajon felügyeltük, hogyan épül fel a testünk sejtről sejtre az élet csodájában?

Jórészt a genetikánknak voltunk kiszolgáltatva, és azoknak az egyedi környezeti hatásoknak, amelyek azzá az individuummá formáltak minket, akik ma vagyunk.

Ha távolabbról szemléljük a dolgokat, észrevesszük, hogy szinte mindenre reflexszerűen reagálunk. Még a mostani gondolataink is más, korábbi gondolatokra, körülményekre és ingerekre adott reakciók. Amikor egy összetett probléma megoldásán törjük a fejünket, az is egy reakció valamilyen korábbi gondolatmenetre. Az pedig, hogy miként reagálunk, teljes egészében a genetikai hajlamaink és a környezeti hatások függvénye.

Ha én pontosan ugyanolyan génekkel rendelkeznék, mint te, és ugyanazok a környezeti hatások alakítottak volna, akkor én te lennék. Nem volna más választásom, ugye? Mivel minden tekintetben te lennék, úgy kellene viselkednem és reagálnom, mint neked. Milyen téren lenne lehetőségem, hogy megpróbáljak más lenni? Amint látod, nincs semmi hatalmad a gondolataid fölött (ahogy senki másnak sincs). Az egész egy hatalmas illúzió, amely az egót táplálja, és hozzáláncol az ok és okozat „karmikus kerekéhez”.

Karl Renz The Myth of Enlightenment (A megvilágosodás mítosza) című könyvében így fogalmaz: „Egyszerűen be kell látnod, hogy bármit is tettél, minden magától történt meg. Saját magától működött, és nem volt hozzá szükség a te döntésedre. Attól félsz, hogy a döntésed nélkül semmi sem történne, de ezt csak gondolod így.” Renz így folytatja: „Semmi sem függ tőled… Minden ötlet spontán, minden látszólagos döntés a semmiből jön, a váratlanból, a nagy ismeretlenből.”

Vegyük ezt szemügyre más nézőpontból is! Mikor történt bármi is pontosan úgy, ahogy eltervezted? Azt mondtam, pontosan, nem csak úgy nagyjából. Az életed soha nem lesz pontosan olyan, mint amilyennek megtervezted; néha jobb lesz, néha pedig rosszabb.

Tegyük fel, hogy megismerkedsz valakivel, és arra vágytok, hogy együtt éljétek le az életeteket. Az egymásról megtudott dolgok alapján elég konkrét elképzelésetek van arról, hogyan alakul majd ez a kapcsolat. Tele vagytok tervekkel és a reményekkel, hogy milyen lesz az életetek az eljövendő hónapokban, években és évtizedekben. De előfordult már valaha, hogy egy kapcsolat akár csak hasonlóan alakult, mint ahogy elképzelték? Nem hinném. Ami azt illeti, ha le akarjuk simítani a kapcsolatok durva éleit, akkor a legjobb, ha hátradőlünk a székben, és hagyjuk, hogy a dolgok a maguk útján menjenek. A szervezkedés, a szőrszálhasogatás és a nyavalygás csak elront mindent. Furcsa módon az elengedésben találjuk meg a kielégülést. Az erőlködés és az uralkodni vágyás a beteljesülés és a nyugalom kerékkötője.

Mi tehát a lényeg? Mi értelme van kihívások elé állítani az egót, és egy olyan koncepciót erőltetni, amely annyira életidegen, hogy az már nevetséges? Amikor megértjük és elfogadjuk, hogy kevesebb befolyásunk van a dolgokra, mint gondoltuk, azt vesszük észre, hogy a nyugalom kezd gyökeret verni az elménkben. Mindennek, ami arra ösztönöz, hogy megpróbáljuk uralni a dolgokat, az a végső célja, hogy belső nyugalomra találjunk. Ha folyamatosan azért küzdünk, hogy mi irányítsuk a dolgokat, akkor úgy hadonászunk majd az elménk felszínén, mint a fuldokló az egymásnak ütköző áramlatok óceánjában.

Paradox módon ha abbahagyjuk a küszködést, és elengedjük a dolgokat, nem fulladunk vízbe. Való igaz, hogy lesüllyedünk tengermély elménk mélyére. Ott aztán, a tökéletes nyugalom mozdulatlan mélységeiben megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mindent átitat a tiszta tudat. Megtaláljuk az erőlködésnek még az árnyékától is mentes, tökéletes harmóniát.

Nisargadatta, az egyik kedvenc XX. századi szentem I am That (Én Az vagyok) című könyvében leírja, hogyan talált rá az uralomvágytól mentes szabadságra. Az egyik tanítványnak, aki azzal a kérdéssel fordult hozzá, hogyan tudna megszabadulni a belső feszültségektől, így felelt: „Míg az elme a test középpontja, és a tudatosság az elme középpontja, a tudat szabad. Én magam fáradhatatlan kitartással teljesen kiürítettem magam, és ezzel az ürességgel visszatért hozzám minden, kivéve az elmét. Azt hiszem, az elmémet visszavonhatatlanul elvesztettem.”

Ez a Kvantumszinkronizáció célja: elszórakoztatni az elmét, kielégíteni az ego igényeit, és egyidejűleg megmutatni neki, hogy nincs szükség erőfeszítésre ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk. Sőt, az erőlködés még annál is nehezebbé tesz mindent, mint amilyen nehéznek lennie kellene. Akadályozza a kreativitás kiáramlását és a személyes béke belső tudását. Idővel, ahogy eljátszogatunk a Kvantumszinkronizáció végtelen lehetőségeivel, az erőlködésmentesség lassan beépül a gondolkodásunkba, a tetteinkbe és az emberi kapcsolatainkba.

Ha az életünket uralomvágy nélkül éljük, akkor nemcsak a belső békére találunk rá, amely minden vágyakozásunk célja, hanem olyan külső jutalmakban is részünk lesz, amelyek lerombolják a hagyományos gondolkodást. Amint a dolgok iránti vágyakozás kezd megszűnni, kérés és erőfeszítés nélkül is megkapjuk ezeket a dolgokat. Nem várt ajándékok ezek, ami csak növeli örömünket. Erősíti továbbá bennünk a szerénységet és azt a csodálatot, amelyet a tiszta tudat és minden megnyilvánulási formájának harmóniája iránt érzünk. Az uralkodás gondolata épp annyira nem tűnik majd helyénvalónak, mint egy egyetemi buli egy kolostorban, és legalább ilyen kevéssé szívesen látjuk.

Frank J. Kinslow: Kvantumszinkronizáció

Rózsaszínű buborék módszer. ♥

                                                                         

Ez a gyakorlat egy nagyon egyszerű és csodálatosan hatásos meditáció.Ülj vagy feküdj le kényelmesen, hunyd le a szemed, és lélegezz mélyen, lassan és természetesen. Egyre jobban és jobban lazulj el.Képzelj el valamit, aminek megvalósulását szeretnéd. Képzeld el azt, hogy már megtörtént. Olyan tisztán lásd lelki szemeiddel, amennyire csak tudod.Most vedd körül ezt az elképzelést egy rózsaszínű buborékkal, célodat helyezd a buborék belsejébe. A rózsaszín az a szín, amelyet gyakran összefüggésbe hoznak a szívvel, és ha ennek a színnek a rezgése vesz körül bármit, amit elképzelsz, akkor csak olyan dolgot fog elhozni neked, ami tökéletesen megfelel létállapotodnak.A harmadik lépésben engedd el a buborékot, és képzeld el, amint elszáll az univerzumba, látomásod pedig még mindig benne van. Ez jelképezi azt, hogy érzelmileg „elengeded” ezt a dolgot. Mostantól szabadon lebeg az univerzumban, és közben magához vonzza és gyűjti a megvalósuláshoz szükséges energiát/Teremtő képzelet c. könyv/

Az alkotó vizualizáció.

                                                                                   

Az alkotó vizualizáció módszerével fantáziád segítségével pontos képet alkotsz arról, aminek megvalósulását szeretnéd.Az alkotó vizualizáció olyan módszer, amelyben képzeletedet használod fel arra, hogy létrehozd azt, amit szeretnél az életedben. Az alkotó vizualizációval kapcsolatban nincs semmi, ami új, különös vagy szokatlan lenne. Máris használod mindennapjaidban, tulajdonképpen életed minden pillanatában. Valójában ez képzeleted természetes ereje az univerzumnak az az alapvető alkotó energiája, amelyet állandóan használsz, akár tudatában vagy ennek, akár nem. Sokan éltünk teremtő képzeletünk erejével a múltban is, de egy kevéssé tudatos módon. Mivel az életről mélyen gyökerező negatív elgondolások alakultak ki bennünk, automatikusan arra számítottunk, és öntudatlanul is azt képzeltük el, hogy az életből osztályrészünk a hiány lesz, korlátozottság, nehézségek és problémák jutnak majd nekünk. Kisebb vagy nagyobb mértékig ezt meg is teremtettük saját magunknak. Ez a könyv abban segít, hogy egyre tudatosabban tanulj meg bánni teremtő képzeleteddel, módszerként alkalmazd arra, hogy megteremtsed azt, amit igazából akarsz – szeretetet, kiteljesedést, örömet, megelégedést nyújtó kapcsolatokat, megbecsült munkát, önkifejezést, egészséget, szépséget, vagyont, belső békét és harmóniát… bármi legyen is szíved vágya. Az alkotó vizualizáció használata kulcsot ad a kezünkbe, ahhoz, hogy hozzájuthassunk az élet bőséges javaihoz.

Fantáziánk az a képességünk, hogy egy ötletet vagy mentális képet hozunk létre agyunkban. Az alkotó vizualizáció módszerével fantáziád segítségével pontos képet alkotsz arról, aminek megvalósulását szeretnéd. Ezután rendszeresen gondolsz erre az ötletre vagy képre, így adsz neki pozitív energiát egészen addig, míg objektív valósággá válik. Más szavakkal: amíg ténylegesen el nem éred, amit elképzeltél.

Célod bármilyen lehet – lehet fizikai, érzelmi, mentális vagy szellemi szinteken. Elképzelheted magadat egy új otthonban vagy egy új munkahelyen, vagy egy csodálatos kapcsolat részeseként. Például nehezen boldogulsz valakivel, és szeretnél létrehozni egy harmonikusabb kapcsolatot ezzel a személlyel.

Miután lazítással eljutottál egy mély, csendes, elmélkedő tudatállapotba, képzeld magad elé kettőtöket, amint nyíltan, őszintén és harmonikusan érintkeztek egymással. Próbáld átérezni azt, hogy lehetséges megvalósítani ezt a mentális képet; úgy éld át, mintha már történne.

Ezt az egyszerű és rövid gyakorlatot ismételd sokszor, mondjuk, naponta kétszer-háromszor is, vagy bármikor, ha eszedbe jut. Ha vágyad és szándékod őszinte, és valóban nyitott vagy a változásra, hamarosan azt fogod észlelni, hogy a kapcsolat könnyebbé és simábbá válik, és könnyebb lesz elfogadni a másik személyt, és kommunikálni vele. Végül is azt találod majd, hogy a probléma megoldja saját magát valamilyen módon, és ez javára válik minden résztvevőnek.

A gyakorlat hatása abban áll, hogy azokat a belső korlátainkat szünteti meg, amelyeket a természetes harmónia és önmegvalósítás elé állítottunk, és így teszi lehetővé azt, hogy mindenki a lehető legpozitívabb oldalát mutathassa meg.

Az alkotó vizualizáció használatához nem szükséges hinned bármilyen metafizikus vagy spiritiszta dologban, de lehetségesnek kell hogy tartsd olyan dolgok létezését, amelyekről eddig nem tudtunk. Egyáltalán nem fontos hinned bármilyen rajtad kívül lévő erőben.

Arra kell csak vágynod, hogy megtanulj és megtapasztalj valami újat, és elég nyitott legyél ahhoz is, hogy ezt pozitív hozzáállással kipróbáld.

Tanulmányozd az alapelveket, nyitott szívvel és lélekkel próbáld ki a módszereket, és aztán eldöntheted magad is, hasznodra van-e mindez.

Ha úgy találod, hogy igen, folyamatosan használd és fejleszd ezeket, és hamarosan a benned és az életedben történő változások túlszárnyalják mindazt, amiről kezdetben álmodtál…

Az alkotó vizualizáció módszere csoda a szó legigazibb és legmélyebb értelmében. Segíti, hogy megértsd az univerzum működését irányító természeti elveket, és nagyon tudatos és alkotó módon megtanuld használni ezeket.

Shakti Gawain: Teremtő képzelet

A szeretet a LÉLEK CÉLJA! :)

                                                                               

"A szeretet legnagyszerűbb, legteljesebb érzésére, amit csak el tudsz képzelni.

Ez a lélek vágya.

Ez a lélek célja.

Erre az érzésre áhítozik. Nem a tudására, hanem az érzésére.A tudás fogalmi, az érzés viszont tapasztalati.

A lélek a saját tapasztalatán keresztül érezni, ekképp megismerni akarja önmagát.

A legmagasabb fokú érzés az egység megtapasztalása a Mindenekkel.

Ez a visszatérés az Igazsághoz, melyre a lélek sóvárog.

Ez a tökéletes szeretet érzése.

A tökéletes szeretet olyan az érzések között, mint amilyen a tökéletes fehér a színek között.

Sokan azt hiszik, hogy a fehér szín a szín hiánya. Ez azonban nem így van. A fehér valamennyi színt tartalmazza. A fehérben egyesül az összes többi szín is.

Ugyanígy a szeretet nem az érzelmek (gyűlölet, harag, bujaság, féltékenység hiánya, hanem valamennyi érzés összessége.

A teljesség, hogy tehát a lélek megtapasztalhassa a tökéletes szeretetet, ahhoz minden emberi érzést meg kell tapasztalnia.

A lélek feladata természetesen az, hogy a nagyszerűség választására indítson minket, hogy a legjobbat válaszd ki abból, Aki Vagy, anélkül, hogy

kárhoztatnád mindazt, amit nem választottál.

A lélek vágya, hogy hazavigyen Istenhez.

A lélek érzelmekkel beszél hozzád. Hallgass az érzelmeidre.

Kövesd és tartsd becsben az érzelmeidet.

Az érzelem a lélek nyelve.

És a lelked az igazságod.

Az érzelmek nem negatívak és nem rombolók. Egyszerűen csak igazságok.

Csak az számít, hogy hogyan tudod kifejezni az igazságodat.

Ha szeretettel fejezed ki az igazadat, az nemigen vezethet negatív vágy káros következményekhez.

Azért nem vállalhatsz felelősséget, hogy hogyan fogadják mások az igazságodat. Mindössze arra ügyelj, hogy megfelelően közöld.

Nemcsak az érthetőségére gondolok, hanem, hogy milyen szeretetteljes, milyen könyörületes, milyen érzékeny, milyen bátor, és milyen tökéletes a közlésed." (?)

A jelenlét hatalma.

                                                           

A félelem gátol a cselekvésben? Tudatosítsd a félelmet, vizsgáld meg alaposan, töltsd el figyelmeddel, légy jelen benne! Így elválaszthatod egymástól a félelmet és gondolkodásodat.A jelenbeli tudatosság gyakorlásával mélyülni fog benned a nyugalom és a béke érzete. Ami azt illeti, ez a mélység feneketlen, s szétárad benned a belőle születő öröm is: a Létezés öröme.Az a cselekedet, amelyik belátásból ered, sokkal hatékonyabb, mint amelyik a negativitásból. Az egyik leghatékonyabb spirituális gyakorlat a fizikai formák végessége feletti meditáció, beleértve saját testedet is. A fizikai forma feloszlik, és nincs többé. Maguk a gondolatok is meghalnak. Ám Te - isteni jelenlétként - mindig itt maradsz. Ragyogva és teljesen éberen.Belső békéd foka mutatja meg, hogy meddig sikerült eljutnod a figyelem gyakorlásában.Figyeld meg azt a számtalan módot, ahogyan a szorongás, az elégedetlenség és a feszültség egy-egy felesleges ítélet formájában felmerül benned - önnön valója leplezéseként, és a Most tagadásaként.Figyeld meg, mennyire ragaszkodsz nézeteidhez és véleményeidhez! Egy vita vagy konfliktus során vizsgáld meg, mennyire váltál védekezővé, és érezd agressziód erejét, amikor rátámadsz a másik emberre! Tapasztald meg azt a mentális-érzelmi energiát, amely ama törekvés mögött húzódik, hogy bebizonyítsd az igazadat és a másik tévedését, aztán engedd el ezt az erőt, amely a hatalomért harcol.Ha eljutsz a jelenlét bizonyos szintjéig, többé nem lesz szükséged a negativitásra, amely mindig arról beszél, mire is van szükséged még az életedben - ám amíg ez a negativitás veled van, használd fel! Amikor észleled, hogy valamilyen formában feltámad benned, ne tekints rá hibaként, hanem inkább segítő jelként, amely arra emlékeztet, hogy fokozd a jelenlétedet.Ha kihívással kerülsz szembe - márpedig ez mindig így van - tedd szokásoddá, hogy először is eggyé válsz vele, majd amennyire csak tudsz, tested belső energiamezejére összpontosítasz.Ha nehézséget okoz számodra megélni az érzelmeidet, kezdj koncentrálni tested belső energiamezejére! Érezd a testedet ebből a nézőpontból! Ha így teszel, összekapcsolódsz az érzelmeiddel.Ha panaszkodsz, áldozatot csinálsz magadból. Ha kimondod, amit gondolsz, erőd teljében lehetsz. Változtass hát a helyzeteden valamilyen cselekedettel vagy a valóság kimondásával. Lépj ki a szituációból, vagy fogadd el! Minden más őrültség.

Légy úgy jelen, mint önnön elméd szemlélője. Szemlélője saját gondolataidnak, érzelmeidnek és számtalan helyzetben létrejött reakcióidnak! Ügyelj a gondolatokra, érezd az érzéseket, és figyeld a reakciókat! Így fedezed fel magát a megfigyelő jelenlétet, az elmetartalom mögötti csendes szemlélőt.Megállíthatod az aggodalmaskodást egyszerűen azzal, hogy tudatosítod az adott pillanatot. Tedd tudatossá a légzésedet! Érezd, ahogy a levegő átjárja a testedet! Érezd belső energiameződet!Tehernek érzed, hogy azt kell tenned, amit teszel? Tele vagy kimondatlan nehezteléssel a hozzád közelállókkal szemben? Értsd meg, hogy az általad sugárzott energia ártalmas, és éppúgy megfertőz téged is, mint a környezetedet.Vedd észre, ha egy cselekedetre több figyelmet tudsz fordítani! Inkább erre figyelj, mint az elérni kívánt eredményre. Szentelj teljes figyelmet mindennek, amit a pillanat hoz! Ez magában foglalja a tökéletes elfogadást is, hiszen nem lehet egyszerre teljes figyelemmel fordulni valami felé, és ugyanakkor elutasítani azt./Eckhart Tolle/

AZ EGO ÉS A FELSŐBBRENDŰ ÉN

                                                                         

„A mindent tudó Én soha sem született és meghalni sem fog. Az Én - okon és okozaton túl - örök és időtlen. Amikor a test meghal, az Én nem hal meg. Ha a gyilkos azt hiszi, hogy ölhet, és az áldozat azt hiszi, hogy őt meg lehet ölni, egyikük sem ismeri az igazságot. Az örök Én nem öl és soha meg nem ölhető." Upanishadok, i.e.800

- Minden élet forrása az isteni Fény, ami tudatában van saját létének. Az ezoterikus tanítás szerint mindez két szóban foglalható össze: ÉN VAGYOK.

Mindannyian a Fény gyermekei vagyunk, a Központi Forrásból született isteni szikrák. Az elsődleges forrásból kialakult másodlagos fényforrások vagyunk, és van egy másodlagos léttudatunk, azaz mindannyian tudatában vagyunk saját létünknek. Ebben nincs semmi különös, hiszen az Atya „képére és hasonlatosságára" teremtettünk. Ez a tudatos, másodlagos fényforrás az ego. Ez az embernek azon összetevője, ami így gondolkodik: Én létezem, és azt tehetek, amit akarok. - mondta tanítóm.

- Eddig rendben is volna - válaszoltam. - Én az Univerzum része vagyok. De mi módon kerülhetek én konfliktusba önmagammal?

- Ez a probléma csak akkor jelentkezik, ha az ego megszakítja a tudatos kapcsolatot a Központi Forrással, vagy Istennel. Minden problémádat, minden nehézségedet és minden szenvedésedet ennek köszönheted. Az egonak alárendelt gondolatokból és cselekedetekből származó hatalomvágy, önzés és félelem ráveszi az egyént, hogy testvérei ellen, tehát gyakorlatilag az egység ellen forduljon. Képzeld el magad, mint egy élő szervezetnek egyetlen parányi sejtjét. Mindaddig, amíg az egységes egész szolgálatában állsz, részed van mindazon lehetőségekben, amikkel az egységes egész rendelkezik. Abban a pillanatban, amint önző módon az egység ellen fordulsz, hatalmas erőket ébresztesz fel, amik mind ugyanabban az irányban hatnak: megpróbálnak rávenni, hogy visszatérj a kiegyensúlyozott „egész-ség" állapotába. Ugyanilyen belső harc dúl a te egod és a felsőbbrendű, isteni Éned között. Az olyan ego, ami teljesen megfeledkezett isteni eredetéről, a legváratlanabb pillanatban is szerezhet meglepetést.

Azt mesélik, egy tudós felfedezte, hogyan lehet önmagát úgy reprodukálnia, hogy lehetetlen legyen az eredetit megkülönböztetni a másolattól. (Még egy mese, gondoltam magamban... Habár, ha a klónozás tudományos eredményeire gondolunk... ki tudja?) Egy nap meghallotta, hogy a halál angyala őt keresi, ezért gyorsan készített egy tucat másolatot magáról. Az angyal össze is zavarodott, mert nem tudta, hogy az előtte lévő tizenhárom lényből melyik a tudós, ezért aztán ott is hagyta őket, és visszatért az égbe.

Azonban ismervén az emberi természetet, az angyal hamarosan kitalált egy okos módot a kiválasztásra. Azt mondta:

- Uram, ön egy zseni, hogy ennyire tökéletes másolatokat tudott készíteni önmagáról. Hanem én mégis felfedeztem egy kis hibát a munkájában. Csak egy ici-picit. A tudós azonnal talpra ugrott, és így kiáltott:

- Lehetetlen! Hol van a hiba?

- Pont itt - mondta az angyal, azzal/elkapta a tudóst a másolatok közül, és magával vitte. (A. De Mello: Szárnyalás)

Azon gondolkoztam, hogy ezek szerint az ego végső soron valami negatív dolog lehet, amitől legjobb lenne megszabadulni.

Kedves tanítóm, mintha gondolataimban olvasna, így folytatta:

- Azért az egot nem kell rossznak vagy negatívnak tekinteni, hiszen a fejlődés lehetetlen volna az ego nélkül.

- Nos, ha jól értem, akkor az ego az alacsonyabb rendű énem, ami elveszítette az Istennel való kapcsolatot, a felsőbbrendű Énem pedig ugyancsak az ego, de egy olyan ego, ami a Központi Forrás létének tudatára ébredt.

- Talán így is lehetne nézni, de a valóságban az úgy nevezett alacsonyabb rendű én a felsőbbrendű Én-nek csak egy kis része. Felsőbbrendű Éned egy isteni szikra, ami a szívedben van, és ez a szikra mindig tudatában van az egységnek.

Megpróbáltam elképzelni felsőbbrendű Énemet, mint egy magasabb szférához tartozó fényes szikrát, az egot pedig mint egy számítógép-terminált, ami rendelkezik bizonyos mértékű „saját" intelligenciával és szabad akarattal. Ugyanakkor azt is elképzeltem, hogy a felsőbbrendű Énem valami kábel-félén leengedi ezt a „terminált" az anyagi világ szférájába. Aztán arra gondoltam, hogy ez a terminál - mármint az ego - adott pillanatban megfeledkezik arról, hogy honnan kapja az ihletet és az energiát. Ha eredetileg mindannyian ugyanabból a tudatos Központi Forrásból származó „terminálok" vagyunk, de időnként megfeledkezünk róla, akkor szinte magától értetődő, hogy egy másik „terminál", azaz egy másik ember, sőt, akár egy állat ellen elkövetett cselekmény is belső konfliktust okozhat, és kiválthatja az egység válaszreakcióját.

- Kapcsolatba kerülhetek-e a felsőbbrendű Énemmel? Léteznek-e olyan emberek, akiknek ez sikerült?

- Igen. Sok olyan társunk van, aki már elérte a lelki fejlődésnek ezt a szintjét. A történelem folyamán a nagy mesterekben mindig megnyilvánult az Isteni Fény. Az isteni Erővel, Bölcsességgel és Szeretettel átitatott ember Istennek tulajdonított tulajdonságokkal rendelkezik. A görög mitológiában szereplő Heraklész (Herkules) Zeus, azaz Isten fiaként mutatott példát korabeli társainak arra nézve, hogy az emberben milyen hatalmas erő lakozik. A dél-amerikai indiánok között élt, és ma is istenként tisztelt Quetzalkoatl*-nak, aki nem követelt emberáldozatot, csodatételei miatt kellett elmenekülnie. Jézus pedig, akinek fejlettségi szintjéhez alig hasonlítható valaki, tisztán és világosan megmondta: amit ő cselekszik, az számunkra is elérhető lesz.

- Nyilvánvaló, mégis érdekes összefüggés van az ego és „Isten neve" között, - folytatta tanítóm kis szünet után. -Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?

Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok." Azután folytatta: „így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok." (Mózes II. könyve 3:13-14)

- Ilyen egyszerű lenne? „ÉN VAGYOK"? Mindössze ennyi?

- Te hogy fejeznéd ki a lehető legegyszerűbb módon, hogy létezel, és ennek tudatában vagy?

- Nem volt valami olyasmi, hogy Isten nevét négy betűvel, JHVH-val jelölték? - próbáltam összeszedni valamit minden bizonnyal hiányos ismereteim tárházából.

- Ezeket a betűket nem lehet kiejteni. Isten nevét nem is kellett kiejteni, hiszen abban a pillanatban, hogy kimondod: ÉN VAGYOK, már félre is értetted. Saját kis egodra gondolsz, és elfelejted, hogy tulajdonképpen az univerzális Atyá-

ról, vagy Istenről van szó, akinek csupán parányi része vagy, és aki nélkül léted lehetetlen volna. Az emberi szellemnek magasabb szintű tudatosságot kell elérnie ahhoz, hogy felismerje minden élet egységét. Akkor már minden gondolatával és minden cselekedetével az egységes egész szolgálatába áll. Úgy is lehet mondani, hogy az ember maga mögött hagyja az ego által irányított önző vágyakat, és aláveti magát a felsőbbrendű Én-nek. Ez a felsőbbrendű Én mindannyiunkban jelen van, és nem más, mint az isteni Fény, az isteni szikra, vagy - más szóval - Krisztus.

- Álljunk csak meg egy pillanatra - mondtam kissé zavarodottan. - Hogyhogy Krisztus? Hát Krisztus nem egy

ember volt?

- Jézus Krisztus valóságos személy, Neve tulajdonképpen két szóból áll. A köztudatban ez a két szó egyeden névvé olvad össze, de az ezoterikus tanítás határozott és lényeges különbséget tesz Jézus és Krisztus között. Krisztus az Univerzum első megnyilvánulása, maga a Fény, ami az isteni Bölcsesség, az isteni Szeretet és az isteni Erő hármas egysége. Ezt a megnyilvánulást gyakran „Fiú"-nak nevezik, ami szimbolikus név. Jézus, az ember, nem más, mint a Központi Forrásból elindult szikra, aki lelki fejlődésében rendkívül magas szintet ért el.

- Akkor hát Jézus ilyen értelemben a Fény gyermeke,

Isten gyermeke.

- Pontosan így van.

- De ha mindannyian ugyanabból a Központi Fényfor

rásból származunk, akkor mi is a Fény gyermekei, azaz

Isten gyermekei vagyunk!

- Jézus sem tanított mást.

„Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? " (János, 10:34; Utalás a Zsoltárok könyvére)

„De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak; a föld minden erői meginognak. Bár azt mondtam:

„Isteneknek mondanak titeket, és a Magasságbeli fiai vagytok mind" (Zsoltárok könyve 82:5-6)

- Szóval Jézus szerint mindannyian istenek vagyunk. A különbség nyilván az, hogy mi még nem jutottunk olyan messzire a lelki fejlődés útján. De hát a legtöbb ember fel sem tételezi, hogy ez lehetséges!

- Jézus egészen mást mondott. Azt tanította, hogy mindaz, amit ő tesz, számunkra is elérhető.

„Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (János 13:15)

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek." (János 14:12)

„Nem nagyobb a tanítvány mesterénél. Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere." (Lukács, 6:40)

Jézus soha nem beszélt vagy tanított saját nevében. Másodlagos léttudata, vagy egoja, állandó kapcsolatban állt az Élet Forrásával, az isteni Fénnyel, vagy Krisztussal.

„Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van." (János, 14:10)

„Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz." (Máté, 23:8-11)

Tanítóm szavai nem váltottak ki bennem azonnali hatást, de idővel kezdtem más irányba gondolkodni.

Ha „ÉN

VAGYOK" egyenlő a szeretetteljes - tértől és időtől független - univerzális tudattal, és Krisztus a Szeretetben, Bölcsességben és Erőben megnyilvánult Fény, akkor

a bibliai tanítások mélyebb értelemmel is rendelkeznek, mint azt első látásra gondoltam.

Valahányszor Jézus azt mondta: „ÉN VAGYOK", mindig a tudatos Univerzális Forrásra, azaz Istenre utalt. Hiszen többször is mondotta: „Én és az Atya egy vagyunk." (János 10:30)

Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „ÉN VAGYOK1 a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (János, 8:12)

Ez a mondat is kezdett mélyebb értelmet nyerni. Az ezoterikus tanítás szerint a tudatos Központi Energiaforrás nem más, mint FÉNY, ami talán azt is érthetővé teszi, miért pont a fény az, ami a fizikai világ szférájában is annyi fejtörést okoz a tudósoknak.

Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, ÉN VAGYOK." (János, 8:58)

Nos, egy ilyen kijelentés után nem csodálom, hogy meg akarták ölni. „Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot." (János, 8:59)

Hogy is lehetett volna megmagyarázni 2000 évvel ezelőtt, hogy ez egy időn kívül létező világ, egy gondolati építmény, ahol az ÉN VAGYOK az elsődleges, a tér és az idő pedig nem önálló létező, hanem ennek függvénye? Hogy Jézus hogyan tűnt el előlük, és hogyan hagyta el a templomot? Nos, erről egy későbbi fejezetben részletesebben szólunk.

„ÉN VAGYOK az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam," (János, 14:6) Itt is kezdett derengeni valami. Hogyan is juthatnánk az Atyához másképpen, mint a szívünkben lévő isteni szikra, a „Krisztus" által? „Az én országom nem ebből a világból való." (János, 18:36)

Önmagában ez is nehezen értelmezhető. Ha viszont az Univerzum egymást átitató, különböző energiaszinten létező szférákból áll, akkor nagyon valószínű, hogy egy olyan fejlett lény, mint Jézus, nem a lehető legalacsonyabb és legdurvább szintet tartja igazi otthonának...

„Vílágosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben." (János 12:46)

„Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek." (János 15:4-5)

Eszembe jutott, hogyan is képzeltem el a felsőbbrendű Én és az ego - mint „terminál" - viszonyát...

„De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17:20-21)

Vajon nem arról szól ez a tanítás, hogy lassan mindannyiunknak fel kellene ismerni az univerzális élet egységét?

Ekkor eszembe jutott, hogy tanítóm említett bizonyos univerzális törvényeket. Többet szerettem volna tudni ezekről, így hát megkérdeztem:

- Említetted, hogy léteznek olyan univerzális törvények, amik vallástól és fajtól függetlenül mindenkire egyaránt érvényesek...

- Csak egy ilyen törvény van. A Szeretet Törvénye. Igaz, több formában nyilvánul meg...

(Balogh Béla – A végső valóság c. könyv II.rész)

Elengedés.

                                                                           

Mivel az elengedés nagyon fontos ahhoz,hogy nyugodt,és kiteljesedett,boldog életet tudjunk élni,...fontos,hogy minden félelmünket,aggódásunkat,rossz szokásainkat elengedjük!Váljunk meg az erős érzelmekkel ellátott félelmeinktől,...és képzeletben dobjuk tűzbe őket,hogy megtisztuljunk tőle,...engedjük el,és ne ragaszkodjunk többé hozzá,..és ne éltessük a figyelmünkkel,és érzelmeinkkel tovább!Gondolatban engedjük el,...és szülessünk újjá a megkönnyebbülés által,hogy a félelem nem uralja többé az életünket!Kérjük Mihály Arkangyal tisztító tüzét,hogy segítsen nekünk ebben,...és vizuálisan lássuk magunk előtt,hogy a megtisztulunk a félelmeinktől! Ha szükséges minden nap végezd el ezt a gyakorlatot,...és érzed át,hogy milyen érzés megszabadulni ezektől a fogvatartott negatív energiától,..érezzétek a félelem megszabadulása után megjelenő szabadságot,és boldogságot!

Mózes kód (film)

                                                                    

                                            
               Mózes kód <---(Kattints a linkre a filmnézéséhez! )

                                                                             

A „csoda” a te szent belső Önvalód, a te Felsőbb Részed, amely interdimenzionális rálátással rendelkezik, amely ismeri a fizika és a biológia legfelsőbb szintjeit. Ez az a részed, amely anyagot tud teremteni, és ismeri a szeretet legnagyobb titkait. Ez az a részed, amely képes csodákat véghezvinni a testedben – szándékodnak megfelelően –, mert teljes ismerettel bír, és ez az a részed, amely mindig is ott volt legbelül. Vagyis amikor csodáért fohászkodsz Istenhez, te kéred a saját sejtrendszeredet, hogy csodát hajtson végre.(Kryon)

Kryon a tudatosságról.

                                                                               

A tudatosságot kifejező másik szó a megvilágosodottság. A tudatból erő fakad. A tudat működteti a Kozmikus Szövedéket, a Világegyetem energiáját. Tudtátok ezt? Figyeljétek meg a tudat energiáját.

Az ÉN VAGYOK jelenlét, a Szent Létezés benned élő Fejlett Tudata az, amely lehetővé teszi ennek a kapcsolatnak a létrejöttét. Ez az a társkapcsolat, amelyről beszéltünk már. Ez a belső Isteni Szikrád. Az ÉN VAGYOK jelenlét fényét hordozod. Ez hát a tudatosság!

Van az öledben egy doboz, amelyet korábban átadtunk neked. Igen, ez egy képletes doboz, van, aki mégis érzékeli a rezgését. Ott van egy ideje az öledben, s talán már kezded is forrónak érezni a benne rejlő lehetőség miatt. Felfedem most, hogy mi is van abban a dobozban: a tudatossághoz hozzásegítő katalizátor, amely megkerülhetetlen ahhoz, hogy megtudhasd, ki vagy valójában. Ennek a sajátoddá kell válnia, ha bele akarsz kezdeni tudatszinted építésébe annak érdekében, hogy mindaz, amit ma itt fölsoroltunk, működjön számodra. Ez a doboz még zárva van.

A dobozban van valami, ami a te energiád jelét viseli magán. Ajándékként hoztuk el ma neked, ami a lényeged megnyilvánulásához vezető gyorsabb utat nyitja meg előtted. Lesznek, akik úgy állnak föl ma a helyükről, hogy nem értik a doboz lényegét, akik nem tartanak igényt a doboz tartalmára, akik nem is látják a dobozt. Mások viszont örömmel elfogadják. Aki szeretné kinyitni a dobozt, most megteheti, s közben elmondom, hogy mi árad ki belőle, mi áramlik át beléd: olyasvalami, aminek már szükségét látod egy ideje. Ez a tudatosság legnélkülözhetetlenebb katalizátora, az önbecsülés.Végre birtokodba veheted, és amikor felállsz, magasabbnak érezheted magad, mint valaha –mert ez az adomány már a tiéd, s a legbensőbb lényeged jelét viseli magán. És az önértékelésnek ez az átnyújtott csomagja végre lehetővé teszi, hogy megkaphasd mindazt, amire irányuló szándékodat kifejezted! Talán nem értetted, mi az a hiányzó elem, ami szükséges a spirituális történések bekövetkezéséhez életedben.Talán ezt mondtad a Szellemnek: „Véget akarok vetni az aggodalmaskodásnak. Meg akarom érteni a gyógyulás lényegét és működését. Útmutatásra van szükségem.” Mindennek kulcsa önnön értékességed tudata! Ez fog ugrásszerű lökést adni az összes többi dolognak, mert ez teszi lehetővé a tudatosság folyamatainak beindulását. Itt volt az ideje, ugye? Elérkezett az ideje, hogy ezt érezhesd.És most hadd mondjam el, mit is takar ez az önbecsülés: annak tudását, hogy a család része vagy. Az önbecsülés teszi lehetővé valamiféle módon, hogy érezhesd a még mindig folyó lábmosás által közvetített szeretetet. Az önértékesség tudata segít megértened és végre átérezned, hogy nem vagy egyedül. Védelemben részesülsz. Különleges energia vesz körül, amelyet a körülötted lévőkre árasztasz.

Semmi sem állhatja útját immár soha többé a belőled „kitörő” fénynek. Azt állítjuk tehát, hogy spirituális támogatottságod energiája, a fényed energiája, mely a Szövedékkel való kapcsolatodból táplálkozik, oly erős, hogy nincs szükséged többé pajzsokra. Te magad vagy a fény az általad elfoglalt térben és annak „beragyogott” környezetében: a családodban, a munkahelyeden, életed minden területén. Ez az újonnan létrehozott hatalmas, erőteljes önérték tudat erősíti fel az általad hordozott fényt olyan mértékűvé, hogy mostantól kezdve aktívan bocsátod ki magadból a szent energiát. Bárhová is menj, ez az energia bőségesen elegendő ahhoz, hogy „kitörjön” belőled, hogy kiáradjon belőled, hogy kiragyogjon belőled. És nem létezik olyan nemkívánatos energia, amely valaha is átjuthatna még rajta. A legsötétebb energiák között járhatsz, amit csak el tudsz képzelni, s közben mosoly ülhet arcodon és ünneplés folyhat szívedben, tudván tudva, hogy nem érhetnek el hozzád soha többé. Mert valódi értékeden becsülöd önmagad, ami annak a tudatosságnak a katalizátora, amely létrehozza az erőt a Szövedékhez való kapcsolódáshoz.Mindennek nagy része túl interdimenzionálisnak és furcsának hangozhat számodra, s talán úgy érzed, rébuszokban beszélünk. Sokan értitek már, hogy milyen útról is beszélünk, és sokan most kezditek el igazából megérteni, hogy miért döntöttetek ennek az üzenetnek a megismerése mellett!A most végbemenő gyógyulást ünnepli itt a családotok! Mert vannak olyanok a hallgatók és olvasók között, akik most jutottak el a teljes felismerésig. Ünnepeljük azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek az üzenetünket megértők életében be fogunk következni. Fogadjátok a család szerencsekívánatait! Ugye, hogy ideje volt már? Ezért hallgattad vagy olvastad szavainkat! Szeretnénk egy másik képet megjeleníteni előttetek, kedveseim, amely a dualitásotokkal kapcsolatos. Azokról a félelmekről szól, melyek „kikergetnek benneteket a világból”, azt sugallván, hogy ebből az egészből, amivel itt foglalkozunk, semmi sem igaz. Arról a tudatállapotról beszélek, amely az éjszaka közepén, rendszerint hajnali háromkor felriaszt azzal, hogy „na min is kezdjünk el aggodalmaskodni, de most íziben?”. Tehát átadok most nektek egy képet, egy látomást: Önbecsüléssel áthatva foglalsz helyet a vezetőülésben. Veled van a fény. És ott van nagyon is valóságos dualitásbeli részed, aki a félelmeket kelti – mert ő is hozzád tartozik annak az egyensúlynak a részeként, amelyhez beleegyezésedet adtad. De ez a részed most már a hátsó ülésen található! Itt az ideje, hogy a félelem vezetőből utassá váljék. Látod? Te vagy a vezető! Amikor legközelebb a félelem teljes erőbedobással és riasztóábrázatával felüti a fejét, nézz szembe vele, és mondd neki: „Üdvözöllek, régi barátom, ismerlek ám téged! Ideje, hogy a hátsó ülésre vonulj vissza, mert mostantól én vezetek. Ülj mögém, mert már soha többé nem vezethetsz félre engem, soha! – Ugyanis ezt teszi veled a félelem: félrevezet, iderángat-odataszít, csalódást okoz. padlóra küld, bánatba dönt, kiül az arcodra és megbetegít. – Félelem, ülj csak hátra! Ezentúl nem akarok semmi közös ügybe fogni veled!”

Tudod, miként valósíthatod meg ezt a látomást? Annak a segítségével, amit kivettél a dobozból. Ünnepeljük meg együtt, hogy átvetted a doboz tartalmát! Érezd az ÉN VAGYOK jelenlétet, amint beléd áramlik. Köszöntsd azokat a vezetőidet, akik megkezdhetik munkájukat melletted, mert oly nagy szeretet vesz most körül téged! Érezd a család ölelő karjait, mielőtt visszavonulunk, s összegyűjtjük az örömkönnyeinket felfogó edényeket, melyekben lábatokat megmostuk. Érezd a család érintését, miközben ezt mondjuk: „Ideje volt, hogy részt vegyél egy olyan összejövetelen, mint ez a mai.” Oly sok családtag van itt veled, akiket ismersz, akikkel eónokat töltöttél együtt. Mégis úgy kelsz föl talán a helyedről, hogy észre sem vetted a látogatásukat! Ilyen a dualitás. Ezért szeretünk oly nagyon. Micsoda feladatot vállaltál magadra! Micsoda próbatételt választottál!

Elmondom, mi mit választottunk: azt, hogy próbáitok végzése során szeretünk titeket. Minden egyes földi hónap elteltével könnyebben nyílik meg „a fátyol hasadéka”, és egyre gyakrabban nyílik meg, s egyre nagyobb lehetőségeknek enged utat. Ez a fajta átvitel, közvetítés, amilyet most hallotok és olvastok, egyre nagyobb ütemben fog fejlődni. Arra kérünk, hogy valahányszor sor kerül egy ilyen közvetítésre, keresd meg az igazolását annak, hogy valóságos eseményről van szó. Mi lehet a valóság igazolása? A szeretet, mely övezi – oly sűrűn, hogy érezheted a jelenlétét. Elérkezett visszavonulásunk ideje. Kedveseim, soha többé nem lesz pontosan még egy ilyen alkalom, mint ez a mai. A teremben lévő családtagok, és azok, akik olvasás közben meglátogattak és veled voltak – soha többé nem leszünk együtt ugyanígy. Természetesen lesznek más találkozások, más olvasási alkalmak, melyek sorában a mai találkozás igen becses és jelentőségteljes a család számára. Szeretnénk, ha átéreznétek és értenétek ennek a pillanatnak a különleges becsességét akkor is, amikor felálltok helyetekről és visszatértek munkátokhoz. Valóban kincset érő pillanat az, amelyben a Szellem eljöhet hozzátok, és a család megérinthet benneteket azért, mert kifejeztétek erre irányuló szándékotokat. Hogy mi az az érzés, amely átjár eközben? Az otthon érzése! Ismered jól ezt az energiát, melyet azonban csak az ilyen események idején érzékelsz, mikor körülvesz a család. Búcsúzunk hát, kedveseim, visszavonulunk az itt jelen lévő energiából. Amint más összejöveteleken is elmondtuk már, vannak köztetek, aki átvették személyre szóló ajándékukat: tudjuk, hogy a tanítás ideje alatt ki nyilvánította ki tiszta szándékát az üzenetek befogadására, ki figyelt ránk tudatosan és értette meg mondanivalónkat, és kinél következett be tudatváltás ez alatt a rövid együtt töltött idő alatt. Ezért van az, kedveseim, hogy a fátyol hasadékán át visszatérő entitások száma kevesebb lesz, mint ahányan ideérkeztünk. Azt állítjuk tehát, hogy lesznek, akik itt maradnak veletek – akiknek az itt maradásába beleegyeztetek. A vezetőcserék megtörténnek itt és most – az általatok látott színek igazolják

ezt. Azért került sor erre, mert szükségetek volt rá, kedveseim, és tudjátok, kikhez beszélek most. Ugye itt volt az ideje, hogy felismerd önmagad? Hosszú idő óta vártál már erre. Valóban megtörtént itt a család újraegyesülése? Igen, valóban, és a szeretet is valóságos, amely kiáradt rád – és valóságos az is, amit az elválás miatt érzünk, miközben visszavonulunk innen. Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy lesz idő, amikor újra találkozunk, kedveseim. Lesz idő! És fel fogsz ismerni a színeim alapján, s én is felismerlek téged a színeidről. Akkor így szólsz majd hozzám: „Üdvözöllek! Ugye milyen csodálatosak voltak azok az együtt töltött percek, mikor Ember voltam abban a mozgalmas évben, és te eljöttél emlékeztetni engem arra, hogy ki vagyok?” És akkor én azt kérdezem: „És ki vagy te?”

S te így válaszolsz: „VAGYOK aki VAGYOK!”

És akkor én örömmel köszöntelek majd Otthon téged.

Ez az igazság. (Kryon)

Az egészség imája.

                                                                             

"Fényben és áldásban fürdök.

Békés, kiegyensúlyozott, higgadt és nyugodt vagyok.

Isten tökéletessége életem minden mozzanatában megnyilvánul.

Egészséget, jólétet, szeretetet,

áldást kívánok magamnak és másoknak.

Miden sejt Isten alkotása, és általa tökéletesen működik.

A Teremtő ismer bennem minden életfolyamatot és funkciót,

csodálatos gyógyító ereje áthatja a testemet,

éppé, és egészségessé teszi.

Most a saját jövőmet tervezem és körvonalazom:

Isten gyermeke vagyok, képes vagyok a jón gondolkodni,

a jót érezni, képzelni, cselekedni és jól reagálni.

Ettől a pillanattól a harmóniát, az egészséget,

a békességet, a bőséget, az Isteni helyes cselekvést,

a boldogságot, és a szeretetet választom.

Tudom, hogy ezek a gondolatok olyanok,

mint az elvetett mag, amelyben ott rejlik a fejlődés programja.

Hasonlóképpen a tudatalattim is tudja,

miként keltse ki, az elvetett gondolati magvakat.

Isten most meggyógyít engem, megőrzi egészségem!

Tudom, hogy gondolataim, hitem, érzéseim és szavaim

alkotják a sorsomat, és örvendezem rajta."(?)

Jézus nevében, Ámen!